Seite - 457 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

457 E községek, valamint Szent-András lakosait is az utolsó török hadjárat után állítólag Salzburgból telepítették ide s ők azok, kiket a „Heidebauer" névvel leginkább illetnek. E vagyonos nép férfiai fölvették a magyar kék- posztós viseletet, de a nők még megtartották régi német öltözetüket. Legjellemzőbb ebben, hogy a #nők kis gyermekkoruktól fogva főkötőt viselnek, melyet csak menyasszony korukban tesznek le a lakodalom napján ; majd mint új menyecskék hófehér főkötőt tesznek föl. Lakodalmi szokásaik igen érdekesek. A lakománál elmaradhatatlan a hidegen föltálalt fahéjas, czukrozott, tejes rizs, meg a forgácsfánk, melyet a menyasszony úgy apróz Róka a Fertő mocsaraiban. föl, hogy a legkitűnőbb vendéggel asztal fölött kezet log s nyomkodja szét ököllel. Különösen nagy szertartásokkal jár az, ha más községbeli férfi viszi el a menyasszonyt. A falubeli legények diadalkapu gyanánt egy fölpántliká- zott zsineget feszítenek ki a falu végén, s a nászmenet az alatt vonúl el, de előbb az idegen vőlegénynek váltságdíjat kell fizetnie, mire a legények a lakodalmas pár előtt versenyfutást rendeznek és az első három győztes a menyasszony elé tér vissza pereczczel, kulacscsal és egy fekete tyúkkal. A menyasszony a pereczből egy keveset eszik, a kulacsból iszik s a fekete tyúk nyakát kitekeri, melyből aztán tyúklevest főznek. E községekben, nevezetesen Szolnokon a legújabb korig ritka teljességben fönmaradtak bizonyos karácsonyi mysteriumok, melyeket a szolnokiak 1867-ben Győrött M. 58