Seite - 461 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

461 keletkezésére igen alkalmas. A szóhagyomány szerint a Fertő áradása mindig rohamosan történik. Egy fraknói oklevélből az olvasható ki. hogy itt egykor Jakab/alva, Kendervölgye, Fekete-tő, Fertő és Sárosvölgye nevű falvak is voltak, melyeket a Fertő hirtelen áradása pusztított volna el. Azonban a szeszélyes tó, melynek valódi éltető forrása a földárja, épen ezen oknál fogva sem hirtelen meg nem áradhat, sem ugyanoly hirtelenséggel el nem apadhat; de azt a tapasztalás igazolja, hogy időközönként a tó terje- delme igen megnövekedett. így volt például 1270 telén, mikor Otakár cseh királynak 40 lovagja és 300 csatlósa alatt a jég beszakadván, az egész sereg belefúladt; vagy 1741-ben, mikor Sárrét, Széplak, Hegykő és Homok határait elárasztotta; vagy az 1768—1775-ik évi időközben, mikor nyolcz négyzetmérföldet elárasztott. Feltűnő jelenség, hogy ily alkalmakkor aránylag rövid idő alatt mennyire elszaporodnak a tóban a halak s hogy egyes példányok milyen nagyra nőnek benne. A legújabb korból fölemlít- hető, hogy 1862-ben Pátfalvától a soproni parton fekvő Okáig csak három órányi hajózással kelhettek át, míg az aszályos 1863-ik év hatása alatt a következő években annyira csökkent a vize, hogy 1865-ben gyalog is átlábolhatták. Történeti följegyzésekből tudjuk, hogy 1683-ban a tatárok a tó száraz medrén át nyomúltak Féltoronyig s az egész fenyérvidék népes- ségét fölkonczolták ; vagy hogy 1738-ban (a ruszti krónika szerint) egy kádár fogadásból gázolva ment át Rusztról Illmiczre. A Fertőben 1865-től 1871-ig nem volt állandó víz, kivéve egy Bánfalva és Eszterháza közti keskeny mederrészt. 1869-ben a tó felső részének a fenekén már rendes szárazi közlekedés indúlt meg s 1870-ben a régi nádasok helyén búzát kezdtek vetni. De a kiszáradás nem sokáig tartott; a tó újból telni kezdett s megtámadta az időközben keletkezett • az Esterházy herczeg uradalmához tartozó Uj-Mexico nevű telep épületeit, melyek egymás után összeomlottak, hogy idővel egy elmerült város mon- dájához szolgáljanak anyagúi. Mint a múlt század végén, mikor a mosonmegyei illmicziek, a sopron- megyei rusztiak és balfiak, kiknek egészen falvaikig terjedt akkor a Fertő, 60—90 kilós fogasokat és pontyokat is halásztak: úgy a jelen század hatvanas éveiben is halomszámra szedték össze a lakosok a széltől partra hajtott 20 — 25 kilós harcsákat; még disznót is hizlaltak velük. A nádasok közelében útvesztő nádsövényekkel (gardák) szintén igen sok halat fogtak; 25 kilogrammos csukák mellett hosszú pontyokat, kárászt, sügért, fehér