Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

463 I. Ferdinánd 1525-ben megerősíti; 1548-ban pedig itt ad egy bécsi polgár- nak hű szolgálata jutalmául egy nemesi kúriát. Zombori Lippay János egy évtizedig (1654 —1664) húzta a nezsideri vámjövedelmeket. 1687-ben Széchényi György esztergomi érsek nezsideri birtokait alapítványúl adta a jezsuiták részére, kikre a budai plébániákat bízta volt. Ez időben alapította meg itt Hamerla György a pálosok zárdáját. 1767-ben szász-tescheni Albert herczeg Krisztina főherczegnő kezével az óvári uradalomnak s a nezsideri részbirtoknak is urává lett s 1818-ban egy Ferencz királytól itten kapott kúria jövedelmeit ajánlotta föl az általa ugyanazon évben alapított gazdasági iskola részére, mely alapítvány az 1850-ben államivá lett intézet részére is biztosíttatott, oly formán, hogy a magyar-óvári uradalom a nezsideri kúriához tartozott épületek, földek és legelők váltsága" fejében évenként » 1886 frt 31 krt fizet jelenleg is az államkincstárnak. Nezsiderben Agnes és Mária özvegy királynék udvart tartottak ; a helység régi pecsétjének három vártornya is jelzi ezt. Váruk valószínűleg a Tábor-hegyen volt, szemközt a XVII. század végén alapított s József császár által megszűntetett pálos zárdával. Nezsider jelenleg a közigazgatási és járási hivatalok székhelye. Van díszes temploma, három kápolnája és szép kalváriája; továbbá nagy katonai laktanyája, takarékpénztára és kaszinója. Német ajkú lakossága 11.367 hold földön gazdálkodik, melynek tekintélyes része szőlő. Határában jó minőségű homokkövet is fejtenek, melyet különösen Pozsonyba és Bécsbe szállítanak épületanyagúi. A nezsideri járásban figyelemre méltóbb helyek még: Nyálas (Gois), Nezsidertől nyugatra, szintén a Fertő közelében fekvő helység, 4.348 német ajkú lakossal, melyről már egy 1214-től kelt oklevélben van szó; 14 curiális' hely megvételéről tétetik ott említés a német Lehn szóból eltorzított kifejezéssel. Hasonlóképen német ajkú az 1143 lakost számláló Sásony község, mely arról nevezetes, hogy a hédervári családba tartozó Póth főispán, 1221-ben itt alapítványt tett az osztrák szentkereszti apátság részére, a mennyiben ottani pusztájának harmadrészét adományozta annak a Fertő melletti földekkel együtt; 1232-ben pedig Osana grófnő adományozta oda e falut a szentkeresztieknek. Jelenleg a rendházak közül a szent-keresztről nevezett cistercitáknak 5.779 hold birtokuk van a megyében, Sásonyon, Pátfajván, Királyudvaron