Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

468 A Nagy-Duna Győrmegye folyóvizeinek a közös gyűjtője ; Ásványtól Gönyőn alúlig mossa s részben szeli is a megye területét, a balparton bele- ömlő Csiliz patakkal a Csilizközt alkotva, melyen a megyének hét faluja s néhány pusztája fekszik. A föld-fölszínnek imént vázolt ilyetén kedvező alakulása, a vizek bősége s ezek halbeli gazdagsága, a könnyen megszállható magaslatok erdőkoszorúja és számos vadja egyaránt erős ösztönül szolgáltak, hogy e tájat korán hatal- mába vegye az ember. S hatalmába is vette. A megye területe már ős időkben emberlakta föld volt. A kova nyilak és késpengék, csont- és agancs- tárgyak, tűzhely-dúczok, kő-vésők, gyalúk, balták, csákányok, kalapácsok s kő buzogányfejek, melyeket vagy a véletlen, vagy a régiségbúvár kutató keze hozott itt fölszínre, mind megannyi tanúk, hogy e vidéken már az ős hajdanban megkezdődött a létért való tusa. A legrégibb lakosok valószínűleg illyrek voltak, ezeket a kelták váltották föl; majd Róma küldé hódító hadait s alapított néhány századig tartó uralmat e tájon is. Az V. század közepén Attila osztá itt parancsait; utána germánok jelentek meg, majd meg az avarok, kik gyűrűsánczaik körébe ezt a területet is bevonták. Az avarokat a frankok seperték el, kik később, Vastag Károly idejében pusztító harczokat vívtak a morva-szlávok ellen. Midőn ezek hatalma megdőlt, Árpád vette birtokába e tájat, tagjává avatta a már elfoglalt országtestnek, hogy ezentúl osztályosa legyen az új hódító nemzet küzdelmeinek s egyúttal részese dicső- ségének. A megye területének legnagyobb része fejedelmi birtok lett ; a sík vidéket kedvelő magyarság helyezkedék el rajta ; melléjök a nyugati részeken bessenyők telepedtek le, kiknek emléke még ma is él a megye Bezi falujának nevében. Földrajzi fekvésénél fogva Győr vidéke gyakran volt véres harczok, ádáz pusztítások színtere. Elejénte a hazánk függetlenségére törő német hadak villogtatták itt fegyvereiket. Ménfő közelében verte le III. Henrik király 1044-ben Sámuel királyunk táborát. Hét évvel később e vidék újra érezte Henrik seregének nyomását. Erre vonúlt át a keresztes hadak nagy része, kik, bár nem voltak ellenség, tömeges megjelenésökkel csapásává váltak a földnek, a melyen áthaladtak. 1241-ben Babenbergi Frigyes dúlta e vidéket; majd a rettenetes mongol ár özönlötte és pusztította el mindazt, a mit a német meghagyott. 1271-ben és 1273-ban a cseh Otakár rabol e területen, 1490-ben Miksa király hadai jelennek meg; néhány évtized múlva százados ellenségeink, a félhold harczosai rontanak ide vad tűzzel s később is hosszú időn át állandó csapásává lettek e vidéknek. Velők sokszor verse-