Seite - 475 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

475 Szeghy ága bírta, Eörsben az Eörsyek voltak urak hajdan. Eörsnek vára és kolostora is volt, de ezeknek még a romjai is elpusztultak. Pér a megyének leggazdagabb faluja a pusztai járásban. A pusztai járáson kivűl Tóköz, Szigetköz, Csilizköz és a sokoróalji járás foglalják el a megye területét, mely egyike az ország legsűrűbben lakott vidékeinek, s a melynek népe néhány száz magyar-német leszámításával tiszta magyar nyelvében, szokásaiban s általában egész életében. S habár itt-ott nyelvjárásilag az édest iédesnek mondják is, és némely helyen szTépen süt is a hoadvilág, vagy nyújtják a szavakat : egészben véve mégis mindenütt az egységes közmagyar nyelv hallható a nép ajkáról. A nép általában véve vonzó külsejű ; tekintete nyílt, mint a vidék, a melyen lakozik ; feltűnően szép alakok mind a nők, mind a férfiak körében nem ritkák. Legszebb szál legények a halmos területeken vannak. Magyar szabású viseletök igen csínos. Posztó, esetleg könnyebb szövetű dolmányt, mellényt s nadrágot hordanak ; hideg időben a szegényebbek szűrt, a tehetős- bek cser színű bundát viselnek. Fejőket nyáron kalap, télen kucsma födi. A nők viselete is magyar népies ; a Győrhöz közelebb eső falvakban azonban némelyek a városi divatot utánozzák. Alapjában a nép tisztességtudó, értelmes, elmés; vallási téren nem türelmetlen; hol a felekezetek vegyesen laknak, békés az együttlét; mindegyik szereti a maga hitét s nem bántja a másét. A babonának kevés jelét találhatni köztük ; kuruzslást különösen a kőkorszakbeli eszközökkel űznek, melyeket mennyköveknek tartanak, hívén, hogy villámcsapás alkalmával hét ölnyire fúródnak a mélybe, azután évenként egy-egy öllel fölebb nyomúlnak s a hetedikben végre fölszínre jutnak. Ilyennel szokta dörzsölni a gazda szenvedő barmának beteg testrészét. Mivel a kis leány itt is kíváncsi, az András-napi böjtölés, a kártyavetés, karácsonykor az ólomöntés itt sem ismeretlen. Kedélye a népnek vidám. Szereti a lakodalmakat, szívesen ellátogat a szomszédos búcsúkra, megtartja a disznótort, megüli a gazda nevenapját s mindig szívesen megosztja a falatot mással. Vígsága még a nehéz munka idején sem hagyja el. E munka két fő ága : a föld- és szőlőmívelés. A terület természete erre utasítja a népet. A szőlőmívelés első alapjait — úgy látszik — a rómaiak vetették meg e tájon. Később Árpád-házi királyaink alatt a megyében élt szőlőmívesekről gyakran emlékeznek a történelmi kútfők. A foglalkozás ez ága továbbra is virágzott s a jelen században mintegy 5.700 kataszteri holdon űzték. A filloxera föllépése óta azonban nagyon 60*