Seite - 509 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

509 melyek közt hatalmas barnaszén-telepekre találtak. Esztergom közeli környé- kének legnagyobb nevezetessége kétségkívül ez a kimeríthetetlenűl gazdag bánya-vidék, melynek fontosságát a főváros közelsége fokozza. Az itteni széntelepet egy-két év óta már állandó vasúti közlekedés köti össze a nyugati forgalommal. Az Esztergom-füzitöi vonal után most nyílik meg nem sokára az Esztergom-budapesti összeköttetés, a mi az őstermelést az egész bányavidéken még virágzóbbá fogja tenni. A városnak és környékének igen sok hévvize van. A város közepén fakadó, 26 C. hőfokú víz a kis Dunába ömlik; a Szent-Tamás-hegy tövében pedig időről-időre keserűvíz források buzognak fel ; ásványvizeinek azonban, bár többen tudományosan is elemezték, nagyobb fontossága és értékesítése nincsen. Valamikor a dömösi hegyekben kiaknázott aranybányákat találtak, melyeknek mívelése minden valószínűség szerint még a római korba nyúlik vissza. Ujabban az esztergomi kvarczot kezdik a helyi üveggyárakban földolgozni. A régi földrajz a Duna (Ister) és Garam (Granum) összefolyásából magyarázta Esztergom nevének eredetét. A város neve németül Gran, tótúl Osztrihom, latinul Strigonium (Istropolis, Istrogranum) csakugyan könnyen félrevezethette a hangzás után indúló értelmezőket. Sokkal való- színűbb azonban, hogy Esztergom neve frank eredetű. A frankok ugyanis birodalmuk határerősségét Oster-ringennek, vagyis keleti várnak nevezték. Pannónia fönnállása idejében Salva néven római gyarmat volt, mely a légiókkal együtt pusztúlt el. Esztergomban s a megye Duna-menti vidékén igen sok csiszolt és csiszolatlan kőkorszaki tárgyat találnak. A magyar nép ezeket a zöldes-barna kőeszközöket a villám lecsapásaitól származtatja s „hideg istennyiládnak nevezi. A babonás parasztok több helyütt nem csak a roszúl tejelő, vagy beteg marhát, hanem még a torokgyíkot is ezzel a „hideg istennyiláival gyógyítják; épen azért nagyon bajosan lehet az ilyen kapós kőkorszaki tárgyakat megszerezni. Az őskori emlékek közül előfordúl itt a tiszta vörös- rézből készült kapocs, véső, sarló, szigony és lándzsa is; leggyakoribb azonban a bronzkorszak mindenféle szerszáma, melyeket az őskori temetők- ből és volt tűzhelyek törmelékeiből ásnak ki. Sok az emlék a népvándorlás és a római uralom idejéből is. De a nagy érdekű régiségeket csak újabb időben kezdik rendszeresen gyűjtögetni. Alig egy éve, hogy az esztergomi Történelmi Társulat megalakúlt, mely czímeréűl Esztergom városa Anjou- korbeli régi, latin föliratú pecsétjét használja.