Seite - 525 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

525 kolostori szolgából vitéz katonává lett Esztergom várában, honnan egyszer fogadásból pór ruhában átment Érsekújvárra s ott világos nappal a fő téren álló nagy mecsettoronyból a hangosan imádkozó dervist ledobta. Sértetlenül tért vissza Esztergomba. I. Lipót ezredessé s egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. Ekkor építette esztergomi kastélyát. Az esztergomi várparancs- * nok, Kucklaender (vagyis Montecuccoli Ferencz báró) azonban „sub titulo infidelitatis" elkobozta birtokait. Bottyán kiszabadulván nyerges-újfalusi fogságából, Rákóczy hadához csatlakozott. 1709-ben halt meg hetven esztendős korában. A Bottyán kastélyt a város Kucklaender várparancsnok özvegyétől pénzen váltotta magához. Esztergom fő terén áll az emeletes, tömör pillérsorokon és árkádokon nyugvó, barokk ízlésű palota, melyben most a város ügyeit intézik. — Simor nevéhez fűződik a város két nevezete- sebb középületének megalapítása. Mind a kettő a Szent-Györgymezőn van. Az egyik a Vörös-kereszt-kórház, mely 1885-ben épült, de olyan rosz talajon, hogy 1890-ben újra kellett építeni az egész épületet. Hatvan beteg számára teljes fölszerelés van benne. Béke idején az épület polgári kórház. A másik az érseki árvaház, mely 1890-ben keletkezett a fő egyházmegyei árvaleányok számára. Negyven árvát gondoznak benne az apáczák, kik a nép számára nyilvános leányiskolát is vezetnek. Előkelő középület még az 1880-ban épült benczés főgymnasium. Esztergomban van egy új ref. templom is a város szélén ; Szent-Tamás városrészben pedig zsinagóga; a görög-keletiek hajdan népes egyházközsége azonban csaknem teljesen kihalt; még meglevő csinos templomukba már alig jár valaki. Valamikor az esztergomi borok igen híresek voltak. A neszmélyi szőlővidékhez tartozó esztergomi termést ép olyan szívesen vásárolták, mint a nagymarosiak az esztergomi szőlőt, melyet a saját termésükkel együtt Európának éjszaknyugati és éjszakkeleti piaczain árúigattak. A fillokszera azonban ezerötszáz holdnyinál több szőlőt pusztítván el Esztergomban, az egykori szüretek a homoki szőlők új terméséig hosszabb időre megszűntek. A nép, mely addig leginkább szőlőiből élt, most már szívesen vállal- kozik gyári munkára és bányászatra, pedig az előtt egyikre sem igen áhítozott. Az üveggyártás a vasút kiépülte óta a városban és közeli környékén igen föllendült. A jó minőségű kvarcz bőségben van. Az égető gyárak sok téglát és cserépzsindelyt állítanak elő nemcsak Esztergomban, hanem a közeli környéken, Basaharczon, Pilis-Maróthon,