Seite - 529 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

« Fej érmegye. r Éjszakról Komárom-, nyugatról Veszprém-, délről Tolna-, éjszakkelet és kelet felől pedig Pestmegye körítik az ország leggazdagabb megyéinek egyikét, Fejérmegyét. Felső nyugati részét a Bakony-hegységnek keleti nyúlványai, éjszaki részét pedig a Vértes- hegység déli lejtői borítják. E két hegycsoportot a moóri völgy választja el egymástól, mely az újszőnyi fensíkot a sárréti síkkal köti össze. A Bakony- hegység keleti nyúlványainak legmagasabb pontjai : a 336 méter magas Sárberekhegy, a 348 méter magas Somhegy s a 362 méter magas Baglyas, — mindhárom Inota, Csór és Csurgó között, — mintegy kiemelkedő záró- pontjai a Bakonynak. Alattok a Sárrét s Fejérmegyének a veszprémi alantas síkföldekkel egy egészet tevő lapályosabb alsó része terűi el. Ezen a síkon a Sárrét nyugati részén kisebb hullámzatos magaslatok vannak ugyan, de a 120—140 méternyi magasságból csakis Füle és Szabad-Battyán mellett emelkednek ki a fülei 232 méter s a felső-somlyó-pusztai 220 méter magas kúpok. Ellenben a Vértes, mely Fejér- és Komárommegyék közt nemcsak határt, hanem egyúttal vízválasztót is képez, mint magasan emelkedő gerinczes hegység vonúl végig a megye éjszaki határán s folytatódik egy részt a Dunáig kiágazó magas nyúlványokban, más részt kisebb lapályok által megszakítva a megyének Székes-Fej érvártól éjszakra fekvő majdnem egész részében. A Vértesnek Fejérmegyében fekvő legmagasabb pontját, M. 67