Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

530 a Moór mellett levő, 479 méter magas Csókahegyet a Csák vár felett levő 345 méter magas kúppal, a Kozma közelében levő 390 méter magas Vásárhegy gyei, a 335 méter magas szári hegy gyei, a megye határán levő » 360 méter magas gallai és a 449 méter magas somlyóvári hegygyei magasan emelkedő szép gerinezes hegység köti össze, melynek tetői nem csúcsosak, hanem kerekdedek, a melyet sok kies, tekervényes völgy szel át, de ezek egységes jellegét nem szakítják meg. Ebből a megye éjszaki részét övező hegységből délnek még elszórtan egyes szaggatott kúpok domborodnak ki, melyek közül azonban csak a Sukoró mellett levő Meleghegy ér el nagyobb magasságot, 352 métert, a többi kúpok csak 200—250 méterig emelkednek. Terjedelmes, szép alakzatú halmok váltják föl a megye éjszaki részét övező hegységet, s hullá- mos jelleget kölcsönöznek a megye éjszaki és keleti részén a megye két harmadának. Csak a Sárvíz mentének egész déli része sík alakúlatú s képez a szomszédos Veszprém- és Tolnamegyék sík részével egy egészet. Még e sík résznek is viszonylag magas a fekvése : Székes-Fejérvár i l l méter magasságban s a Sárrét legmélyebb pontja 92 méter magasságban fekszik a tenger színe fölött, a Duna-menti rész pedig a folytonosan meg-megújúló magasabb kúpok kivételével, majdnem végig várfalszerű magasságban terűi el az alatta hömpölygő nagy folyam fölött. Ennek tulajdonítható, hogy a Duna, mely pedig 100 kilométer hosszaságban a megye keleti határát képezi, a természet által így védett nagy területnek kevés helyen van ártal- mára; de más részt a partok magas fekvése, helyenként a folyamnak nehéz megközelíthetősége egyik oka annak is, hogy ez a páratlan vízkincs sem gazdaságilag, sem forgalmilag kihasználva nincsen, s így ez a szakasza egyáltalán nem képes a helyi jelentőség színvonalán felülemelkedni. A határt vető Dunán kivűl a megye területén néhány szabályozott csatorna is van, melyek mind déli és délkeleti irányt követnek. A megyén végig vonúló Sárrét mente az a nagy medencze, mely az összes vizeket magába véve, a Dunába vezeti. Csatornái közül felemlítendők: a Vaáli csatorna, mely Adony fölött ömlik a Dunába, a Császár- vagy Pátkai csatorna, mely a Fornis patak melléki lapály és a lecsapolt pátkai tó vizeit vezeti a Velenczei tóba; ilyen továbbá az a nagyobb szabású csatorna- hálózat, mely a Sárrét mentéről a vizet levezetvén, közel 100.000 hold területet biztosított a rendszeres gazdasági művelésnek s nemcsak legnagyobb szabású, hanem legrégibb szabályozási munkálataink közé tartozik. A Sárvíz-