Seite - 531 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

255 hálózat nevezete alatt ismert csatorna-hálózat részint természetes, de szabá- lyozott patakokból, nagyobb részt azonban mesterségesen ásott csatornákból áll. A Bakony és Vérteshegy patakjaiból táplált Moóri csatornával kezdődik, mely a moóri völgyön át délkeleti irányban halad s több mesterségesen ásott csatorna vizével, Székes-Fejérvár alatt pedig a Bakony-hegységből eredő s a vele egy darabig párhuzamosan haladó Gaja patakkal bővülve, a Veszprémmegyében kezdődő nagy csatornával egyesül s alkotja az egész megyén végig vonuló Nádor- vagy Sárvíz-csatornát. Evvel párvonalosan halad a szintén Veszprémmegyében eredő Séd vize, alább Malom-csatornának nevezve, egész Czeczéig, a hol a Sárvíz-csatornába ömlik, mely Simon- tornyánál a Sió-Kapos-csatornával egyesülve, alább a Dunába folyik. Mindezek a vizek szabályos folyásúak, károkat alig okoznak, csakis kora tavaszszal öntik el a Székes-Fejérvár alatti nagy Sárrétnek lapályosabb részét; de mivel a víz rövid idő múlva lefolyik, ennek sincsenek ártalmára, sőt nagyban elősegítik a bővebb szénatermést s azt teszik lehetővé, hogy a víz iszapja által termékenyített területek kerti mívelésre is nagy sikerrel használhatók. Ezt a természet adta hasznot azonban nem tekintve, ennek a sok szabályozott vízérnek a körülöttük fekvő térségek vízmentesítésén kivűl gazdasági haszna nincsen. Az átlag 4—5 méter széles és l méter mély víz nem hajózható, mesterséges öntözésre és Székes-Fejérvár városát kivéve ipartelepek szolgálatára sincs alkalmazva. Mindössze néhány vízimalom hajtására használják a víz erejét; de e malmok is mindinkább vesztenek jelentőségükből, s még a helyi szükséglet kielégítésére is alig használtatnak. Nagyobb tavai a megyének a Velenczei tavat kivéve nincsenek. Régibb időben a csákvári (fornai) tó, meg a pátkai voltak nagyobb álló vizek s az utóbbi még a hatvanas években is kitűnő ízű halairól volt nevezetes; ezek azonban ma már lecsapoltattak s az ágotai tó medrével együtt művelés alá vétettek. Még a fehérvári sóstó s a Lók melletti tó említendők ; de ezek is csak nagyobb ingoványok, melyek csekély nádtermésökön kivűl hasznot nem hajtanak, koronként egészen ki is apadnak. Ellenben a Velenczei tó hazánk nagyobb tavai közé tartozik, mintegy 12 négyszögkilométert állandó vízzel borít, mely nyugati részén Pákozd és Sukoró alatt helyenként 4—5 méter mélységű, míg keleti részén sekély vizét igen szép és bőven termő nádasok borítják. Halászata alig számba vehető, de annál dúsabban tenyésznek benne a legkülönbözőbb vízivadak. Talán épen ennek tulajdonítható, hogy a párját ritkító szép és eredményes vízi vadászat iránti előszeretet tartja vissza a parti 67*