Seite - 536 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

536 A ruházattal együtt a fejérmegyei embernek tápláléka is jó, életmódja józan és rendszeres. A lakás tiszta és csinos, a bútorzat egyszerű, de czélszerű. Egy tisztán tartott, sok tollas ágyruhával, tiszta húzatokkal s takaróval ellátott ágy, fiókos keményfa asztal és székek, a fal mellett támlás lócza, felette hosszan nyúló tányértartóval, tolófiókos szekrény vagy almárium s tulipántos fias láda, óra s néhány kép, meg tükör, függöny, s a tolófiókos szekrényen takaró meg néhány czifra pohár, rozmaring vagy muskátli a legegyszerűbb szobából sem hiányoznak, kivált a hol eladó leány is van a háznál; s a legegyszerűbb háztartás is föl van szerelve tányérokkal, evő- eszközökkel, főző- és konyha-edényekkel. A piaczról élés a népnél majdnem szokatlan ; a saját termelés minden jelenségével találkozunk a háztartásban és életmódban egyaránt. Az egész évi szükségletet beszerzik a főbb élet- neműekből. Mindenkinek megvan a maga egy vagy több hízott sertése, melynek zsírját, húsát, szalonnáját egész éven át használja. Az asszonynép szorgalmas és rendszerető. A mezei gazdálkodással foglalkozóknak, de még a kisiparosoknak is az asszonynépe munkálja meg a kertet, a kapásnövénye- ket, részben még a szőlőt is. Ez gondoskodik a háztartás rendszerességéről. Naponként kétszer is meleg, főtt ételekkel -táplálkozik a legszegényebb ember is, melyek, ha egyszerűek is, tisztán és ízletesen készítvék. Húst, ha nem is mindennap, de egyszer-kétszer hetenként egész éven át esznek, s nagy munka idején, mint aratáskor, hússal, szalonnával erősebben táplál-- » koznak. Általában elmondható, hogy a táplálkozás jobb és rendszeresebb, mint az ország legtöbb megyéjében. Főleg ennek tulajdonítható, hogy a fejérmegyei népnek jelleme hatá- rozott és következetes, a szélsőségek felé nem igen hajló, önérzetes, de szelíd; munkája kitartó és eredményes. Józanúl óvja érdekeit; de az önző és kalmár szellem ismeretlenek előtte. Nemzeti érzülete erős, de azért kíméletes, előzékeny az idegen iránt. Szelíd lelkületénél fogva szereti vallását s a valláserkölcsi szempontokat következetesen szem előtt tartja, de azért soha sem vakbuzgó, nem elfogúlt; nemcsak türelemmel, hanem tisztelettel viseltetik mások vallása iránt. E sajátságának és jellemképződésének egyéb- ként történeti okai is vannak. A török hódoltság idejében s az azt követő korszakban a nép legnagyobb része a református vallást követte. A múlt században megindított áttérítések e megyében, a hol a nagy uradalmak voltak a római kath. egyházba való visszatérésnek fő pártolói, nagy buzga- lommal folytak, s ez a visszatérítés -páratlanul nagy eredményű lett ugyan, de