Seite - 541 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

541 állanak már fenn, s hogy egészen is meg nem szűntetik, az nem a jövedel- mezőségnek, hanem leginkább annaló tulajdonítható, hogy a költséges föl- szerelésekben , állatokban fekvő tőke pénzzé nem tehető, s mas helyütt a csakis e czélra alkalmas apró fűvű legelő egyedül juhok által értékesíthető. De a juhtenyésztés folyton tért veszít. Az 1881-ik évi fölvételek szerint a juhok száma még 457.000 darabot meghaladt a megyében s 4 millió forintnál nagyobb értéket képviselt, a mi a l4!/2 millióra becsült állatállománynak közel 29%-át tette, s ha az igavonó állatokat és a háztartáshoz szükséges sertéseket nem tekintjük, a gazdasági haszon-állatoknak legnagyobb részét képezte. Azóta lényegesen változott a helyzet; a juhtenyésztésről a szarvas- marhatenyésztésre térnek át s a különben is virágzó lótenyésztésre fordítanak kiválóbb gondot. A lótenyésztés igen magas fokon.áll egyes uradalmakban, s nemcsak a tenyésztett anyag nemessége, nagy értéke, hanem a lovak jó idomítása által is kitűnik. A kis gazdák körében csak újabban emelkedik ez a tenyésztési ág, a mi főleg annak köszönhető, hogy a megye területére az állami lótenyésztő-intézetek nemesebb apaállatokat osztanak be. Mióta a juhászatok szerepe letűnőben van, nem az állattenyésztésben nyilvánúl a fejérmegyei gazdaságok kiválósága. Az állattenyésztésben a megye gazdáinak magasabb értelmisége leginkább abban mutatkozik, hogy helyesen takarmányozzák s tartják állataikat és a belterjesebb gazdálkodás úgy az állatok elhelyezésében és gondozásában, mint főleg azok etetésében nyilvánúl. A legkisebb gazda is tisztában van az okszerű állattenyésztésnek e kívánalmaival. A mi a fejérmegyei gazdaságok magasabb színvonalát meg- adja, a mi a magasabb értelmiség mellett szól, az a földeknek czélszerű s rendszeres jó mívelése. Rendes vetésforgót követ az egyszerű földmíves is ; jól szántja, jól munkálja, trágyázza földjét; mindenben követi a nagygazda- ságok példáját; mint ezek, rendszeres váltógazdaság mellett hasznosítják a lehető legnagyobb mértékben, de mindig a termőerő kímélése mellett földjeiket. S a mi a fejérmegyei gazdaságoknak legkiválóbb előnye, az a jó, szakavatott, hivatásának élő cselédség. Ritkák, nagyobb uradalmakban alig fordúinak elő cselédváltozások; egész életét egy helyen, egy feladatban tölti el a legtöbb gazdasági cseléd. Azok a változások, melyek az ország sok megyéjében szokásosak, itt ritkán fordúinak elő. Ki hol kezdte, ott és úgy szereti végezni, a hol és a miként kezdette. A kocsis megmarad kocsisnak, a béres béresnek; ebben rejlik azután kulcsa annak, hogy minden foglal- kozásnak megvan a maga szakképzett embere.