Seite - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

548 az is, hogy Szent István benne a Boldogságos Szűz tiszteletére templomot építtetett, mely a királyok koronázó és temetkező helyéül szolgált. Ez a templom nemcsak nagyságával, hanem pazar fényű kiállításával is egész Európában ritkította párját. Külön prépost alatt állott, a ki a templomot illető jogok tekintetében a püspöki joghatóság alól is ki volt véve. Szent István példáját több királyunk követte. A nagy templomot kápolnákkal vették körűi, melyek közül Imre herczegé a nagy templomtól nyugatra, Nagy Lajosé délre, Mátyásé éjszakra feküdt, s melyek mind- annyian remekei voltak az építészetnek. Délnyugatra feküdt a templomtól a királyi lak, melynek alapítójául ugyancsak Szent Istvánt tekintik. Ezeken kivűl más díszes templomokat is emeltek itt egyes királyaink; így Szent Péter egyházát, melyben koronázáskor az aranysarkantyús vitézeket avatták s két perben Ítéletet mondtak; Szent Mártonét, melyben a királyi hitet tették le, s a városon kivűl Szent Miklós egyházát, mely előtt királyaink a király- dombon a világ négy tája felé villogtatták kardjokat a koronázási szertartások után ; ha pedig koronázási domb nem volt emelve, e templom tornyából tették meg a világ négy tája felé a kardvágásokat. Legnevezetesebb építmény maga a vár volt. Ennek két kapuja nyilt: a palotai és budai. A várat széles árkokba szorított vizek s messze elterülő ingoványok védelmezték, melyek helyét most a sárvizek szabályozása folytán termékeny szántóföldek és rétek foglalják el. Közel három századon át volt a város királyainknak majdnem állandó székhelye. Róbert Károly Visegrádra tette át székhelyét, de Székes-Fejérvár tovább is koronázó és temetkező helye maradt királyainknak s a koronázó országgyűlések azontúl is itt tartattak egész a mohácsi vészig. A királyi palota fennállt ugyan, de elhagyatott lehetett, legalább erre mutat az, hogy királyaink később nem a palotában, hanem a prépostlakban szoktak megszállani. Harminczöt király és királyné koronázási ünnepe, számosnak menyegzője ment végbe öt századon át e vár falai között, és 15 koronás királynak — köztük Szent István, Kálmán, Róbert Károly, Nagy Lajos és Mátyás királyoknak — ott porladó hamvai szentelték meg e város földét. De a XVI. századdal beállott belső villongások, s a török hódítása feldúlták a nemzet kegyeletének ezt az oltárát is. Székes-Fejérvár 1543-ban török kézre került s 145 éven át egész 1688-ig tartotta itt magát a török uralom; a török seregen 1593-ban Pákozdnál s 160l-ben Csókakő váránál aratott győzelem után, 1601-ben egy rövid évre visszahódíttatott ugyan