Seite - 556 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

556 terjedelmes várbirtokokkal látta el. Fejérmegyének közel egy ötöde, s ezen kivűl még néhány Veszprém- és Komárommegyéhez tartozó község is a várbirtokhoz csatoltatott. Összesen 34 község tartozott hozzá, melyek közül több, — mint általában a megyének ez a része — a török uralom idején koronként Veszprém és Komárom megyékhez tartozott. A vár katonai fontos- sága abban állott, hogy fekvésénél fogva uralkodott a székesfejérvár-győri útvonalon, s hátvéde volt Székes-Fejérvárnak. Maga a vár nem nagy terje- delmű erősség volt, de magas fekvése miatt nehezen lehetett megközelíteni. Királyi kézen maradt 1440-ig. Ez időtájban Zsigmond király Rozgonyi Lászlónak adta zálogba, míg Erzsébet királyné 1440-ben Rozgonyi László fiának, Istvánnak és utódainak adományozta az összes várbirtokokkal együtt. E család birtokában maradt a XVI. század elejéig, mikor e nemzetség női ágának révén a Nádasdy család birtokába jutott s ott is maradt 1671-ig, a mikor Nádasdy Ferencz lefejeztetett, és birtokai elkoboztattak. Ekkor a várat és a várbirtokokat élethossziglan érvényes adományul Széchenyi György kalocsai érsek kapta, mígnem 1691-ben 60.000 rhénes forintért mixta donatio czímén a báró Hochburg családra és mindkét nembeli utódaira ruháztatott. E nemzetség női ágon való leszármazói között oszlott meg azután a nagy terjedelmű várbirtok, s e jogezímen van az ma is azok, vagy jogutódaik birtokában. — Székes-Fejérvár elestével 1543-ban Csókakő vára is török kézre került. 1566-ban, midőn Salm vezér Tata, Vitán, Gesztes várakat elfoglalta, a törökök Csókakőt is elhagyták, de csakhamar újra visszafoglalták. 1598-ban Schwarzenberg, Pálffy és Nádasdy a töröktől visszavették, s ezen időben volt, mint erősségnek, legkiválóbb szerepe, mert 1601-ben alatta vívatott a nagy sárréti csata, mely a török vereségével végződött és Székes-Fejérvár visszavételére vezetett. 1602-ben Székes- Fejérvár újabb elestével azonban Csókakő is megint török kézre került s azon is maradt 1686-ig, mikor Budavár visszafoglalása véget vetett az ozmán uralomnak az ország e részében. A várban csak egy ízben lakott pasa, Sábán Cseri székesfejérvári pasa; a XVII. század elején különben egy dizdár (várparancsnok) vezénylete alatt 28—50 emberig terjedő őrség volt benne. Visszafoglalása után még a XVIII. század elejéig néhány török foglyot tartottak ott, de már megszűnt várszerű jellege. Nem ostrom, hanem az idő pusztítása vetett véget az erősségnek, s midőn pusztúlásnak indúlt, többet ártottak falainak a kincskeresők, mint az idő. A század elején még a vár három udvara s beosztása jól kivehető volt; azóta ledőlt a tornya,