Seite - 567 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

» még egy csörgedező patak vízbőségét is növeli és több szökő- kutat táplál. Legszebb része a parknak a Mély-út s annak környezete. A fényűk legkülönbözőbb nemei változatosan csoportosítva, buján tenyészve, a kövi rózsák gazdag, húsos levelei, az üde alpesi növényzetnek tarka változata, magas partok előtörő sziklacsúcsokkal, zajosan csörtető patakokkal, dúsan szivárgó forrásokkal, vízesésekkel s azután egy hirtelen emelkedő sziklafal olyan érzést keltenek bennünk, mintha a magas Tátra oly pontján volnánk, melyen az anyatermészet pazarúl egyesítette szépségeit. Csak tovább haladva, midőn újra a kertészet remekeivel, a mindenféle lombfát magában foglaló növényzettel, az állandóan gondozott pázsitokkal, szőnye- gekkel, egy-egy délszaki növénynyel s a magasra törő szökőkutakkal találkozunk, csak ekkor látjuk, hogy az a Mély-út, az a híven utánzott alpesi vidék az emberi teremtő erőnek, a művészettel határos kerti mívelés- nek mesterséges alkotása. Az alcsúthi park valóban nemcsak a legmagasabb fokú kertészetről, hanem arról a finomabb műizlésről is tanúskodik, mely a természet minden kincsét képes az aesthetikailag szép megteremtésére egyesíteni. Szebbnél szebb panoráma tárúl elénk a kert minden pontjáról. A parkból a szőlőhegy mellett lombos fasorok árnyában széles út vezet föl egy sík magaslatra a csapiári erdőbe, úgy, hogy annak ez a 450 holdas fensík méltán kiegészítő részéül tekinthető. A lomb- és fenyűfák buja Az alcsúthi kastély főhomlokzata.