Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

578 félsziget ormánál csupán másfél kilométer. Éjszakkelettől délnyugati irányban * húzódik Magyarország nyugati, úgy nevezett Dunán túli negyedében s egész hosszant a Bakony-hegység délkeleti oldalában. Három öblözetből áll. A keleti öblözet Kenesétől a tihanyi félszigetig, a közép öblözet a tihanyi szorosnál függ össze a keletivel s Tihanytól a fenéki partokig terjed ; végre a nyugati öblözet, melyet Kis-Balatonnak neveznek s mely a fenéki, alig 50 méteres szorosnál függ össze a közép öblözettel. Ez a nyugati öblözet » « a legkisebb; bozótos részeivel együtt alig 5.000 holdnyi. Története ott kezdődik, a hol neve. A római foglalás előtt s a keresztény időszámítás kezdetén kelta nép lakta e környéket, s ez adta Pelso vagy Peiso nevét a tónak. A római világ megtartotta e nevet, sőt a Fertő tavát is így nevezte, melynek környékén a kelták boj nevű nemzetsége lakott. S talán ez lakott a Balaton mellett is. Az avarok idején még Peiso néven nevezik a latin írók és csak később keletkezik a Balaton név, mely szláv nyelven mocsarat (Blatto) jelent. Azon szlávok nevezik el, kik e vidéken az avarok- jobbágyai voltak. A legelső kétségtelen hitelességű magyar okirat, I. Endre királynak 1055-iki alapító levele, Balatinnak nevezi. A Balaton közelében most alig egy-két szláv eredetű falu van, ennek lakossága is a múlt század- ban telepíttetett, de szláv helynév sok van, és pedig mind az avar uralom idejéből. Ilyenek: Komárom, Tapolcza, Tihany, Paloznak, stb. Területe három vármegye közt van politikailag felosztva. Legéjszakibb sarka Almáditól Fűzfőig, egész éjszakkeleti oldala Fűzfőtől Akarattyáig s délkeleti oldala Akarattyától Siófokig Veszprémmegyéhez tartozik s a Sió folyó közepétől éjszaknak az almádi csárda tetejének orma irányában húzott vonal választja el a színvizet egy részről Veszprém, más részről Somogy és Zala megyék közt. E képzeleti vonal sok jogi bonyodalomnak szolgál okául, s különösen a halászati birtokháborításoknál e vonal megállapítása mindig fölötte fontos ép úgy, mint azé a vonalé, mely a Balaton hoszszában Somogy és Zala megyék választó határvonalát képezi. A Balaton egész terjedelmében magán tulajdon sokkal inkább, mint a felső-olaszországi és svájczi tavak. A part minden része s a víznek is egész fölszíne képzelt mesgyékkel ellátva, telekkönyvileg egyes birtokosok nevére van fölvéve. Veszprémmegyében tulajdonosai : Almádinál és szemközt ' Siófoknál a veszprémi káptalan, Vörösberénynél és Kenesénél a vörös- berényi alapítványi uradalom, Balatonfő-Kajárnál a nemesi közbirtokosság és a gróf Zichy család. Zalában tulajdonosok : Alsó-Örsnél a nemesi köz-