Seite - 584 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

» 684 tolófával nyomják át a hálót és aztán épen úgy sülyesztik le, mint nyáron. Ilyenkor a háló összeszedése természetesen nehezebb és több embert kiván, mint a nyári halászatnál. A hal ára különböző. A parti lakosságnál kilónként a süllőé 30, egyéb halaké 20 krajczárig emelkedik; kissé távolabb fekvő városokban, mint Veszprémben, Tapolczán, Keszthelyen és Karádon, stb. 5—10 krajczárral drágább. Nagy halbőségnél s nyári időben természetesen olcsóbb. Csíkot a Balatonban nem fognak, vagy néha ritkán csak a fenéki mocsáros részeken, az úgy nevezett Kis-Balatonban ; de rákot, noha nem kereskedelmi czélból, hanem kiki a maga házi használatára, igen is fognak, és pedig sajátságos módon. Ehető rák kétféle van a Balatonban, úgy mint az úgy nevezett folyami rák (astacus fluviatilis) és az úgy nevezett kecskerák (astacus leptodactylus). Ezeknek tudvalevőleg az a tulajdonságuk, hogy estennen a part felé sietnek, sőt a partra, a fűre ki is jönnek, hogy az ott található rovarokat vadászszák. Estennen, tehát napnyugta után, gyerekek és legények kimennek a partra, 10 —12 szál nádat a hónuk alá vesznek, annak egyik végét meggyújtják és ennek világánál féltérdig érő vízben puszta kézzel a kifelé tóduló rákokat összefogdossák és ha tarisznyájuk tele van, mennek haza. Nádja nincs mindenfelé a Balatonnak, de a nagy öblözeteknél mégis jelentékeny mennyiségű nád terem, különösen a fűzfői, csopaki, szigligeti öbölben, a Kis-Balatonban, és Fenéknél aránylag nagy terjedelmű nádasok vannak, melyek évi termését pár százezernyi kévére biztosan tehetni. A nádat, ha a zajló jég előbb össze nem törte, a mi egyébiránt ritkán történik, a jégen verik le, kévékbe kötve a partra szállítják és építkezési czélokra adják el. A nádkévének ezre 50—60 forint, és azért a nádlás haszna megközelíti a halászat bérletéből befolyó jövedelmeket. A Balatonnak közgazdaságilag legnagyobb jelentőséget fürdői adnak. Kezdetleges fürdőzésre a Balatont partjainak egész hoszszában ős időktől használták. A parton és a parthoz közelebb lakók, kivált a nyári aratási és cséplési munka befejeztével, ünnepnapokon gyalog és kocsin tömegesen mentek a partra, vittek magukkal élelmi szereket, és férfiak, asszonyok, gyermekek, örege-apraja százanként fürödtek a nyári meleg délutánokon és valóságos vásár módjára zsibongtak a tó sekélyes vizeiben és homokos partjain. Az e féle fürdőzés július elejétől augusztus közepéig szokott tartani. Később a közel lakó úri családok már rendszerint naponként lejártak a Balatonra fürödni, hol nádból, deszkából állíttattak össze maguknak kis