Seite - 590 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

590 régebbi fürdőkre nézve fennállott hagyományos orvosi fölfogás kellő érvényre engedi emelkedni : a balatoni fürdőzés azonnal eljut arra a nagy közegészség- ügyi és közgazdasági fontosságra, a melyre való emelkedését az utóbbi években már valósággal megkezdette. A Balaton vízrendszerének vizsgálatánál főkérdés: vájjon e tó egy korábbi földtani korszak maradványa-e, vagy légköri csapadékok gyülemlő vizének medenczéje ? Vagy talán egyszerre mind a kettő ? A magyar földrajzi társaságnak egyik külön bizottsága 1891 óta tanúlmányozza a Balatont, s vizsgálódásainak egyik főtárgya épen a föltett kérdésre adandó felelet megalkotása. A tanulmány ez irányban nincs befejezve. A Balaton partvidékét a vízrendszer tekintetéből két osztályra kell elkülönítenünk. Az egyik a délnyugati partvidék Badacsonytól nyugat felé, Keszthelyen és a Kis-Balatonon keresztül Somogymegyében egész Boglárig. E partvidék összes vizei a Balatonba ömlenek. Badacsony és Szigliget körűi az Eger, Tapolcza és Lesencze patakok; Keszthelytől nyugatra a Kis-Balatonba ömlő Zala folyó s Héviz és Határárok nevű patakok, meg ezektől keletre a Nagy-Berek vizei, a melyeknek szabályozott folyó medrét szintén Határárok és Nagyárok névvel nevezik. A Nagy-Berek mintegy 140 négyszögkilométernyi lapály, Balaton- Keresztúr, B.-Újlak, Kéthely, Tót-Szent-Pál, Táska, Buzsák és B.-Csehi közt Somogymegyében. Ennek tengerszín fölötti magassága alig 1 — 2 méterrel haladja meg a Balaton mai legmagasabb fölszínét. Az 1863-iki lecsapolás előtt magas vízálláskor gyakran a Nagy-Berek nagy része is víz alatt volt, s ilyenkor a tó fölszíne közel egy ötöd részszel volt nagyobb a mostaninál. Ha Badacsonytól Boglárig egy egyenes vonalt húzunk, az ettől éjszak- keletre terjedő partvidéket sorozhatjuk a másik osztályba. Ez minél kevesebb vizet ad láthatólag a Balatonnak. Igaz, hogy Badacsonytól Alsó-Örsig mintegy 8 —10 apró kis patak fut le a parti magaslatokról. Ezeket a nép Sédnek nevezi. E partvonal közel 50 kilométer hosszú. Hihetetlen, hogy az e vonal mögött levő erdős magaslatok összes légköri csapadékvizei csakis e 8—10 kis forráspatak vizét tudnák előállítani. Alsó-Örstől pedig éjszakkeletnek Fűzfőig s innen délnek Akarattyáig, s végűi innen délnyugat- nak Szőllős-Györökig (a löllei és őszödi apró árkokat kivéve) egyetlen patak sem szállít vizet a tómedenczébe. E partvonal 7° kilométernyi s a mögötte levő partvidék erős vízfölszívó természetű talajrétegekből áll. Hova lesz tehát e vidék légköri csapadékának gyülemlő vize?