Seite - 598 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Band 16/2

598 alig éri föl a víz az embermagasságot. A szőnyegszerű finom tiszta homokból álló vízfenéken ezért kellemesebb ez oldalon a fürdés. Az erős hullámzás lehatol a vízfenékig s mozgásba hozza a víz egész tömegét. Ez az oka, hogy a víz semmiféle hullát vagy hulladékot nem tűr meg kebelében, melynek fajsulyja nem sokkal nagyobb a vizénél. A kik baleset miatt a vízben lelték halálukat, azok holttestei 8—15 vagy 30 nap múlva egész biztosan ott feküsznek már a déli part fövenyén. Azért ott, mert a szelek leginkább éjszaknyugatról, vagy éjszakról, vagy éjszakkeletről fújva hajtják a hullámokat a déli part irányában. I < Baleset sok történik. Evenként legalább tízre, tizenötre lehet a Balaton áldozatainak számát tenni. Csónakázó halászokat és kirándúlókat gyakran elragad a hirtelen támadt vihar, s ily balesetnek sokszor halál a vége. A parti lakos a vihar szót nem használja, e helyett ezt mondja: „vész van a Balatonon". A jég s a téli vihar több áldozatot követel. A halászok olvadó, szivacsos jégre is kimennek gyakran s vakmerőségüket nem ritkán gyász követi. Sokszor megtörténik, hogy a jég még elég szilárd, de a nagy vihar föl- szaggatja s hajtja maga előtt. A kit a jégen talál, ilyenkor az nem mene- külhet. 1828-ban nyolez alsó-örsi halászt egy nagy jégtáblán hurczolt a víz tova. A parti lakosok látták a veszélyt, de nem segíthettek. A jégtábla estennen a part felé vonúlt ; a veszélyben levők segélykiáltása kihallatszott a partra. Családjuk a parton imádkozott. Este megfordúlt a szél, ólmos eső kezdett esni, beállott a teljes sötétség s a jégtábla a partról vissza a Balaton közepe felé kezdett úszni. A halászok, buzgó vallásos emberek, templomi zsoltárokat énekeltek utolsó perczeikben. Szent énekük zokogó hangjai mind lassabban-lassabban szállongtak a síró nők és gyermekek fülébe. Egyszer elhallgatott a hang, a sötétség s a vihar, és a hullám eltemette a szent dalok éneklőit. 1868-ban egy hirtelen támadt óriási vihar fényes nappal 18 balaton- főkajári halászt temetett a fölszaggatott jég torlaszai alá. A 19-ik halász megfoghatatlan módon élve maradt a jégtorlaszok alatt. Többé-kevésbbé hasonló esetet százával tud regélni a partok népe. Csak ilyenekről beszél a parti lakosság. Dalokat, mondákat, népmeséket, régi hagyományos dolgokat a Balatonról nem igen ismer a nép. Azt igen is regéli, hogy egykor az ősidőkben egy falu állott a Balaton helyén, mely elsüiyedt, de templomának harangszava néha most is kihallatszik a vizek mélységeiből. E jámbor rege a keresztény kor szülöttje s nem is a Balatont illeti egyedül. Más nagyobb tavakról is beszél ilyet a babonás parti lakó.