Seite - 6 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

6 irányban, déli részén 500—600, az éjszakin pedig 400—500 méternyi átlagos magasságban Európa fó vízválasztó ja, mely itt az Elbe folyam- vidékének vizeit a Dunáéitól különiti el. E határvonal helyenként egészen csekély talajemelkedéseken át vezet, úgy, hogy néhol az egyik folyam- vidékból a másikba való átmenet alig vehetó észre. A vízválasztó kozelében eredó folyók fó irányuk szerint a Polaui hegyek felé tartanak, a melyek kozelében a nagyobbak egyesúlnek s a Morva felé sietnek. Míg tehát a Thaya kózépsó és alsó folyásában többnyire keletnek tart, addig az Iglava felsó folyásán kivül délkeleti, a Zzvittazva pedig, valamint az alsó Schivarzaiva is majdnem egyenesen déli irányúak. E fensík ósszes vizeinek esése nem valami nagy, mert a cseh határ kozelében lévó legmagasb hegyeknek mintegy 800 méternyi magasságával szemben a fensík imént említett széle felé, pl. Brünn táján még mindig 500 méternél magasb emelkedések lévén, az ország foldjének lejtése nem igen meredek. Ha e mellé még figyelembe veszszük, hogy a folyamvölgyek általános magassága a fó vízválasztó kozelében 500—600 méter, Znaim, Eibenschitz és Brünn kozelében pedig csak 2OO méter, ebból egész termé- szetesen következik, hogy a folyamvölgyek torkolatuk felé gazdagabbak változatos és nagyobb szabású tájképekben, mint a fensík magasabb részein; mert míg itt a talaj csak lassacskán emelkedik a patakok és folyók partjaitól folfelé s onnan nagyobb távolságra is csak ritkán hág 100 méternél maga- sabbra, a mi csupán a föld szelídebb hajlása és inkább csak hullámos talaj mellett léhetséges : addig amott a hegyek vagy magukból a volgyekból, vagy azok tószomszédságában emelkednek néha mindjárt 200 méternél is magasabbra a vólgy fenekénél. Ez különösen a Brünntól éjszakra esó vidéken mutatkozik, a hol még egyéb okok is járúlnak ahhoz, hogy a táj a tokéletes hegyvidék változatos szépségeivel pompázzék. Egyfelól ugyanis a Schwarzawa és Zwittawa két mély fó volgyébe számos kisebb-nagyobb patak alkotta mellékvólgy torkollik, a mi az egész vidéket sok hegykúpra és hegyhátra tagolja; más részt pedig az itteni hegyalakúlatok nagyobb változatossága is tetemesen növeli a táj érdekességét. Meredek sziklafalak, szúk vólgyek és számos barlang zordonabb szépségével szelid hajlású hegykúpok és nyájas völgyek szélesebb nyílásai váltakoznak, a melyek miatt e vidék valóban megérdemli a „morva Svájcz" nevét. Egészben azonban e táj is csak fensík jellegú; mert hegyei bár néhol meredek lejtésúek, csúcsaik mégsem öltenek sehol