Seite - 12 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

iâ nak Eurôpâban s a földalatti folyosök és termek egész ûtvesztôjébôl all, a melybôl vezetô nélkul csak nagy bajjal lehet kitalâlni. Minthogy tovâbbâ szâmos ôrvény is van benne, a honnan ijesztôn hallatszik fol a földalatti vizek morajlâsa, jö vezetö és elégséges vilâgossâg nélkul nem is tanâcsos benne järni. Ragyogö fehér cseppkövei és mészpàtjai e barlangot kivâlôn szépitik. A Zwittawa mentén tovâbb, az Adamsthalban folfelé haladva, hàrom- negyed öra mülva a Novyhradi liegy tôvéhez érûnk, mely nagy ivet irat le nyugat felé a folyöval, înig a vaspâlya hosszù alagûttal szeli ât e kitérôt. E meredek és néhàny kisebb terület kivételével egészen erdövel boritott hegy tetején âllnak a régi Novyhrad vâr romjai. Elvezettel kalandozik el a stfem e tetôrôl a mélyen alant hüzödö s a vaspâlyâtôl âtszelt völgyön, a honnan az alagût sotét bejâratâra esik tekintetünk, majd pedig a blansköi kies dombvidék szäntöföldjeire, hogy aztân a Zwittawânak egy jobboldali mellékvôlgyébôl folnézô kis kathareini templomon pihenjen meg. Mintegy hârom kilométernyire Novyhradtöl éjszak felé a Zwittawâba balröl a Punkva-patak torkollik, melynek völgye annyi természeti szép- séggel dicsekedhetik, a mennyit mâsutt alig talâlni együtt Morvaorszägban. A blanskôi vasùti âllomâsrôl lépve e völgybe, egy ideig zajos iparterületen vagyunk, a hol pörölyök kalapâlâsa, gépek zakatolâsa és a gôz sivitâsa hallatszik a Salm herczeg-féle vasgyârak muhelyeibôl. Eleinte a völgy nem is mutât valami érdekesb képet, az oldalât szegélyezô magaslatok sem nagyobbak a kôzepesnél s részint erdôvel, részint szantöföldekkel boritvâk. Mentûl fölebb haladunk azonban benne, annal nagyobb a csend s egyre fônségesebb a tâj. Két öränyi ût utân a „Steinmühle"-hez érûnk, mely igen festôi helyen âll a Punkva-völgy s az ûgy nevezett „Dürres Thal" talâl- kozâsânâl. Ez amattöl kelet felé âgazik ki, mintegy hâromnegyed ôrdnyi hosszû s mint mar a neve is mutatja, nincs se patakja, se forrâsa. Meredek, fehér sziklafalak közt hûzôdik, a melyeken itt-ott egy-egy barlang bejârata tätong; a sziklâk repedéseibôl azonban dûs bozöt és szâlas fenyûk is nônek ki, mig a völgy aljân kôvér gyep zöldel. A fehér kôzet és a virulö zöld ez ellentéte igen festôi hatâsû. Egyre ujabb meg ûjabb sziklacsoportok tornyosûlnak elôttûnk a legvâltozatosabb alakiilatokban. Legszebb közöttük az ûgy nevezett „Ördög hldjâu-nak természetes sziklaboltozata, mely két szirtfokot széditô magassâgban köt össze s messzirôl valami oriâsi fellegvâr maradvànyànak tetszik.