Seite - 16 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

16 a zord sziklafal, alattunk pedig sötet üregeivel a mélységes ôrvény, melybe soha sem vilagit be a napsugär. A szakadék, melynek nagyszerûsége egy Humboldtra sem volt hatâstalan, fenekén nem sik, hanem hepe-hupâs és egy patak ömlik àt rajta. E viz-ér az éjszaknyugati sziklafalnâl lévô kis töböl ered s hirtelen eséssel egy mâsik patakba szakad, mely meg épen a legmagasabb és legmeredekebb délkeleti sziklafal alatt folyik. A Macocha fenekének e vizei az ostrovi vidék s a sloupi barlangok vizeivel össze- kôttetésben levôknek bizonyûltak. A Macochäval szemközt s tôle csak az' ügy nevezett „Ödes Thal" àltal elvâlasztva emelkednek egy meredek magaslaton, sûru erdô kôzepette Blansko ôsrégi vârânak romjai, s ezektôl délre a szuk vôlgyben, zord sziklafal alatt egy tiszta vizu, pisztrângokat nevelô patak buzog elô, a Punkva, mely kevéssel elôbb még a Macocha sôtét mélyén csôrgedezett. De még most sem kerult ki végleg a meleg napvilâgra, mert tovàbbi ùtjàban még egyszer eltûnik egy szikla alatt, hogy aztân nem sokara abban a gyönyörü vôlgyben bukkanjon elô, mely tôle kapta a nevét s vâltozatos alakü szürke mészsziklâi között rendkivûl buja tenyészetével tûnik fol. A Punkva kifolyâsân tul éjszak felé a völgy sivär vadonnâ vàltozik s innen van e részének „Ödes Thal" (puszta völgy) neve. Itt-ott öriasi függöleges és borzalmasan össze-vissza hasogatott sziklafalak szoritjâk össze, a melyek üregeiben biztos tanyâra lelnek a ragadozö madarak. Az üt roppant nagy sziklatuskök közt vezet, a melyek a jobb- és baloldali falakröl szakadoztak le, egy helyütt pedig. egy természetalkotta, szabadon ällö sziklakapun ât visz, melynek „mauzoleum" a neve. A sziklâk között és fölött karcsü fenyük emelkednek s balzsamos illattal töltik el a levegöt. A völgy azonban egyébként egészen élettelen, s csak alig téved belé olykor egy-egy éneklô madâr, mert mint a „Dürres Thal" (szàraz völgy), ez is hijäval van az éltetô viznek. Benne fôlfelé haladva, Iassanként csökken az oldalfalak sivâr meredeksége, s egy drényi ut utân a sloupi völgybe jutunk, a hol érdekes barlangalakülatok ragadjäk meg figyelmünket. .Sajnos, hogy még mindig nem talâltak olyan méltânylâsra, a minôt a Karszt barlangjaiéval vetekedô szépségûk megérdemelne. Sloup falu alacsony dombok kôzé âgyalt nyâjas vôlgyteknôben fekszik, melyet a Luha-patak öntöz. Ennek mentén néhàny percz alatt a Hrebenâô nevû, minden oldalrôl szabadon allô meredek kôszâlhoz érûnk. Innen balra a nem épen nagyon magas, de meredek lejtôju sziklafalban nyilik e vidék