Seite - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

18 legnagyobb cseppkó-barlangjának óriási bolthajtáshoz hasonló bejárata. E barlangot 1880-baa fedezték föl. Keskeny órvény vezet, több helyütt lépcsókón haladva, egy már régibb idó óta ismeretes barlang folyosójából egy 60 méter hosszú, 50 meter széles és 15—25 meter magas tág csarnokba, melynek úgy az alja, mint a falai egészen cseppkövekkel fodvék. A tetözetröl a legcsodálatosabb idomú kisebb-nagyobb csepegökövek függ- nek alá, majd túk és csapok, majd ránczolt s összegöngyölgetett kendók, vagy sajátszerú gombolyagok alakjában. A falakon lépcsózetesen egyre szélesebben leomló megkovúlt vízesések képét öltik, míg a barlang alját a legkülónfélébb nagyságú stalagmitok lepik el. Ezek egyike óriási karos gyertyatartóhoz hasonlít, a miért ígv is nevezik, a másik rendkivúl nagy és hófehér szókókút alakjában tornyosúl több lépcsózettel egészen a tetóig. Ismét másutt a padlót a tetóvel számos vékonyabb és vastagabb oszlop köti össze. Kiválóan szép egy széles függóny alakjában több méter mélyre lelógó csepegókó, melynek ránczokba korczolt leple oly vékony, hogy a mógéje tartott gyertya fénye áttetszik rajta. Szóval e barlang oly gazdag a legmeglepöbb s a képzeletet élénken foglalkoztató alakúlatokban, a minóknél szebbek a Krajnában lévó nagyobb adelsbergi barlangban sincsenek. Míg ez újabban fólfedezett barlang szép cseppköveivel túnik ki, addig más, régebben ismeretesek vizözönelötti állatok csontvázainak nagyszerú leleteiról, kivált a barlangi medve rendkivúl nagy példányairól nevezetesek, melyek kózúl egyesek a bécsi es. kir. udvari természetrajzi múzeumban és a brünni múegyetem természetrajzi gyújteményében láthatók. A Zwittawának és mellékfolyóinak e Brünntöl éjszakra egész Blanskóig teijedó vidéke méltán viseli a morva Svájcz nevét. Blanskótól éjszakra a Zwittawa völgye kiszélesedik, az erdós vidék hátrább vonúl s a sikföld és a körötte jobbról, balról emelkedö hegyoldalak szántófoldekkel lepvék. E vidék baloldali mellékvólgyei közül a Béla pataké az érdekesebb. E folyóeska mentén, alig egy órányira annak a Zwittawába torkolása elótt egy kis város áll, mely a régi Boskovitz vár nevét viseli. Ennek keletkezését a hagyomány még a morva fejedelmek korába viszi föl, s annyi bizonyos, hogy már a XV. század közepe táján is düledezóben volt; miért is e vidék akkori ura egy bástyákkal, körfalakkal és tornyokkal megerósített új vár építésébe fogott, mely 1568 korúl készúlt el. De ez sem állt fönn valami sokáig, s ma már csak a dél felé meredeken aláhanyatló s a szakadék mélyén morajló Bflától nyaldosott hegy keleti esúesán látszó