Seite - 25 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

25 alakúlatánál fogva sehol sem tár elénk szélesebb látókort. Az alacsony s rövid hegyhátak és szelíd lejtóik a többi földdel együtt vagy burgonyával vannak beültetve, vagy zabbal és rozszsal bevetve, néhol pedig sôtét feny- vesek állnak rajtuk. A hol a sovány föld nem elég jó a kapás nôvényeknek és gabnaféléknek, ott tágas legelók terúlnek, melyek egyhangúsága csak növeli az egész táj szomorú unalmasságát. E vidék városai és egyéb hely- ségei sem mutatnak semmi érdekeset, s legfülebb Jarmefitztól éjszaknyugatra köti le kissé figyelmünket a régi Sadek várkastély, melynek már a huszita- A Thaya völgye Frain mellett. korban nevezetes szerepe volt, mivel egy meglehetósen elkülönzött hegyen állván, az egész vidék fölött uralkodik. Szóljunk még röviden a cseh-morva fönsikot átszeló fó völgyek negye- dikéról és kozépsójéról, az Iglawa volgyéról, a mely épen azért, mivel a csekély változatosságú fönsik kôzepén át húzódik, nem oly gazdag szép- ségekben s meglehetósen egyhangú. Az említett folyó felsó része Cseh- és Morvaország határszélén keskeny rétterületeken át kigyódzik, a melyek az imént leírt alkotású, alacsonyabb hullámokban emelkedó s lejtó dombvidékek kózé ékelvék. Itt-ott ugyan a kissé meredekebb lejtójú erdós dombok egészen a folyó kózelébe nyomúlnak s azt szúkebb mederbe szorítják, a nélkúl 4