Seite - 32 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

32 Engelsthalböl az orszâgùt eleinte a Tess mentén Winkelsdorfon ât vezet, majd a völgyet elhagyva, sok és nagy kigyödzö kanyarülattal halad tovâbb s âtkel a Gesenken, hol az a Rother Berg és a Heiligberg közt l.Ol l méternyire szäll alä. Ez Morvaorszäg legmagasb muütja, melyen fôlfelé menve, mind szebb-szebb kilâtâs nyilik a Tess folyö délnek hüzödö vôlgyére, mig fönn a tetôn, hol az ü. n. Rothenberg-korcsma, Morvaorszâg- nak alighanem a legmagasb helyen épûlt âllandôan lakott hâza all, nem kevésbbé szép kilàtàs kinâlkozik Szilézia felé. Innen a hegység gerinczén tovâbb haladva, kényelmesen elérhetôk annak imént emlitett csûcsai. Mig lenn a vôlgyfenéken mindenütt kôvér rétek zöldelnek, addig a hegység lejtôi kôrûlbelûl 1.200 méternyi magassâgig bükk- és fenyves- erdôkkel boritvâk. Az erdô felsô hatâra felé a fak nôvése tôrpûl s görcsö- södik, àgaik sûrubben âllnak s egész a földig érnek. Koronâik nagy részt mâr elhaltak, de alùl még mindig hajt a tövük. Ha idôvel az ilyen fa egészen kiszârad, kérge lassanként levâlik a tôrzsérôl, mely aztân fakö vâzként mered tar âgaival, mig végre egészen elkorhadtan ki nem dönti az itt sokszor szörnyü erôvel tombolö szélvész. A henye- és a gyalogfenyû meghonosità- sâval, melyek régebben ismeretlenek voltak a Gesenkén, az erdôség felsô hatàràt valamivel fölebb igyekszenek tolni. A hegységnek az erdôteriiletnél majdnem mindenütt jöval magasbra emelkedô fô gerinczén, mint a Spieglitzi Schneebergen is, fuvel, mohàval, hangâval és vadribiszkével benôtt széles térség lâthatô, a mely fôlé csekély hajlâssal emelkednek a gömbölyded kùpok. Sok helyütt azonban kopâran mered ki a kôzet, még pedig néhol magukban allô fiiggôleges sziklâk, pl. a Fuhrmannsstein csoportjàban, vagy hosszabb, éles szélu pârkânyok alakjâban. A hegygerincz némely helyén, kivâlt egyes bemélyedésein és gyakrabban ott, a hol a fô vonalbôl egy-egy mellékgerincz âgazik ki, lâpok és mocsarak is vannak, miket ekkora magassâgban alig sejtene az ember, melyek keletkezése azonban a talaj csekély lejtése mellett gâtolt vizlefolyâs kôvetkeztében eléggé érthetô. E vidék szàmos völgye kôzûl különösen kettô emelendô ki, Ü. 111. a Morva- és a Tess-volgy. Bârmily szép és vâltozatos is amaz, mégis emezt illeti meg az elsôség. Legfelsô része, melyet surû erdôség boritotta s meredek sziklâs lejtôk szegélyeznek, Winkelsdorfig éjszaknyugati, innen Engelsthalig pedig nyugati irânyù. Miutân itt a folyô a „Drei Grenzen" felöl jôvô Rauschende Tess-szel gyarapodott, a lassanként tâgûlô vôlgyrészben dél- nyugat felé kanyarodik. A nagy vasgydrakkal és fehéritôkkel birô Reutenhau