Seite - 58 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

58 lényeges külónbséget vehetilnk észre. Az özönvizi korszaknak erdei és pusztai állatai helyébe, melyek részint teljesen kivesztek, részint, mint a rénszarvas és a torkos faló, éjszakibb vidékekre szorúltak, következnek a farkas és róka, a szarvas és óz, a vaddisznó, hód és más vadak, az ember pcdig már ekkor megtanúlta a lónak és szarvasmarhának, a kecskének és juhnak, a tózegi disznónak és kutyának szelidítését és háztartásában való folhasználását. Azokkal a kó-, csont- és agancsszerszámokkal együtt, melyckre Morvaországnak alluviális rétegeiben, barlangokban és sikföldön, városok és falvak alatt, egykori táborozó- és lakóhelyék tOrmelékében, különösen pedig temetkezó helyeken akadtak, külónféle korszakból való cserépedénye- ket, ékszert és fegyvereket találtak. Koruknak meghatározása annál nehezebb, mert ósszegyújtésüknél nem figyeltek fekvésüknek és egyiittlétüknek minder» kórúlményeire, sót gyakran pusztán a feltúnóbb tárgyakat, kiváltképen a fémból készúlteket vették figyelembe. Az újabb (neolith) kókorszak köeszközei már nem egyedúl kovarcz- félékból, hanem gyakran nagyon kemény és szívós kózetfajokból készúltek, igy gránitból és dioritból, kova- és szarupalaköböl, melyek Morvaországban bóven találhatók, sót egy-két idegen kófajból is, minó példáúl a jadeit. Mindamellett ezeknek a tárgyaknak, melyek nehéz készítési módjuk miatt nagyon becsesek lehettek, kétségtelenúl jókora része csere vagy vándorlás útján kerúlhetett erre a vidékre, mert valóban meglepó a brünni medenczé- ben, a Hanna és Morva vólgyében, továbbá Kromau és Znaim kórúl eddig talált köeszközöknek nagy száma. Ezek közt a külónféle alakú balták és fokosok, vésók és fúrók, vakarók és kések, s nem ritkán kiélesített és csiszolt köeszközök között már régóta azok a mesterségesen átfúrt fokosok keltettek érdeklódést, melyeket a falusi nép mint úgy nevezett mennyköveket (Donner- und Blitzsteine) babonás szokásokra használ. A köeszközök kozé sorozhatók az itt-ott, különösen a Kromau, Obran, Raigern, és Znaim táján levó sírokban talált malomkövek és gabonaórlók is; — homorú fólszínú nagy, lapos kövek és legfölebb ökölnyi nagyságú, tobbé-kevésbbé elkoptatott kógolyók, melyekkel a gabonát lisztté órólték. Annakelótte ezeket a kólapokat oltärköveknek, a golyókat pedig hajitó- köveknek tartották. Sokkal változatosabbak a csontból és agancsokból készúlt eszközök. Kisebb állatok és madarak lábszárcsontjainak, újjainak és karmainak, bordái-