Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

62 Réz- és antikbronz, vagyis a 9 rész rézból és 1 rész ónból álló ötvözet, nyilván csak mint kereskedelmi tárgy kerúlhetett Morvaországba, mert itten nagyon ritka a tiszta réz, ónércz pedig egyáltalában nincsen is; mindamellett az itt-ott talált nyers réz- és bronzdarabok, kiváltképen pedig az agyagból és kóból való öntö-mintäk (így a melyeket a Spielbergen, továbbá a Brünn melletti Obranban, a Znaim melletti Kallendorfban stb. találtak) azt bizonyít- ják, hogy egyes kisebb ékszerféléket ebben a tartománybail is készítettek. A bronz- és rézékszerek közül leggyakrabban kerülnek eló kar- és lábtekercsek, tagozott és nem ritkán vésett karikák, karpereczek (Raigern), gyürúk (Ptin, Klentnitz, Müglitz, Vedrovitz), halánték-karikák (Tscheitsch, Kromau, Gross-Teinitz), fülönfüggök (Kromau, Dukovan, Strassnitz), haj- és ruhatúk (Klentnitz, Leipnik), meg fibulák, hasonlók a mai kapcsos túkhoz, változatos alakokban és nagyságban. Még nagyobb számmal kerúlnek eló azok a gyakran raktárszerúen együvé halmozott fülszerú bronzkarikák (torquis), melyeket nyakpereczeknek tartanak. A szerszámok és fegyverek közül, melyek nem ritkán különös alakjukra és vésésükre nézve a hallstatti bronzokkal egyezök, mcgemlítjük az üres, vagy tömören öntött baltákat és tokos vésóket (Eibenschitz, Kromau, Tisnovitz), kardokat (Polehraditz, Neuserovitz, Lösch, Morschitz és más helyek), töröket és sarlószerüen görbült késeket (Drahanovitz, Trschitz, stb), melyek alkalmasint nem annyira gabona-aratásra, — a mint rendesen hiszik, — hanem inkább erdei bozótok úttorésére szolgálhattak. Hengerded alakú bronzedényeket vagyis cisztákat eddig csak a Beczis- kala-barlangban és az Olmütz melletti Nakelben találtak. Nevezetesek a Strambergben és Ungarisch-Hradischon talált bronzkarikák, melyeknek egészen meghatározott sulyjuk és alakjuk van; — alkalmasint karikapénzek voltak. Különös megemlítésre méltók azok a bronzból öntött kis állatalakok, így lovak, szarvasmarhák, melyeket ritka temetkezési adományoknak, val- lásos szertartási tárgyaknak tartanak. Mindamellett teljes határozottsággal állíthatjuk, hogy ezek az állatalakok annak a minden népnél és minden idöben meglevö ösztönnek köszönik létrejottüket, a mely elsó plastikus alakításaiban elóbb az embert környezö szerves lényeknek, utóbb házi és vadállatoknak utánzásával próbálkozik meg. Ide tartozik a Brünn melletti Obran gödrös térségén talált kis ló-alak és az állítólag a Becziskalából származó Apis-bika, a mely, mint a bronztárgyak nagyobb része, a hallstatti korszak bronzaihoz hasonló.