Seite - 66 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

66 türmelékében és altalajában lelt számos tárgy bizonyítja. Brünn — a quadok idején Eburodunum — Olmütz, Müglitz, Kremsier, Znaim, Kromau, Nikols- burg, Mönitz, Gaya és sok más hely jelöli a hajdani óskori településeket. Számos más, déli és kozép Morvaország termékeny síkságain volt emberi tanya utóbbi súrü megtelepedések és a talajnak átalakítása folytán most már csaknem folismerhetetlenné lett s nines egyéb bizonyítéka, mint a sok temetó. Az itt-ott a lószben található mesterséges folyosók és barlangok, melyeket „Erdstall" néven neveznek, minó a klobouki, a Znaim melletti lechvitzi és mások, mint Alsó-Ausztriában is, háború idején való menedék- helyekúl késóbbi idóben keletkeztek. Határozottan óskori tanyáknak kellett azonban lenniök Morvaországban azoknak a halmok és hegyek tetején, részint a hegységek szélein, részint volgynyílások fölött hányt foldváraknak, melyeket német vidékeken Hausberg vagy Schwedenschanze néven, szláv nyelven pedig hradiská-knak neveznek. Ezek a foldvárak foldból vagy kövekböl hányt egyszerú, vagy árkok által szétválasztott kettós korsánezok, melyek kör vagy tojásdad alakú s néha igen tágas sík területet zárnak közre; így a „Burgstädt!" nevú, Kromau melletti kórsánez l 2 hektár kiterjedésú; még nagyobb a Bystfitz melletti Hosteinerberg tetején levó, ú. n. tatársánez által korúlzárt terület. Több mint 50 ilyen, tobbé-kevésbbé jó karban maradt ósvárat találtak eddig Morvaországban; a Morva vólgyén és mellékvólgyeinek torkolatainál, Strassnitztól Kremsieren, Olmützön át Müglitzig, innen Trübaun és Gewitschen át Boskovitzig; a Thaja (Znaim, Kíepitz, a Lundenburg melletti Bilovitz); a Schwarzawa (Rozna és Popitz), az Iglawa (Vedrovitz, Misskogel, Senohrad, stb.), a Zwittawa (Obran, Skalitz) vidékén. Az, hogy a sánczokon belúl csak kevés óskori tárgyra találnak, hogy ezek az erósségek, mint völgytorlaszok, nehezen megközelithetö helyeken állanak és egyeseknek sánezai úgy készúl- tek, hogy a fölhalmozott tört kó kózé fát raktak, s azt fólgyújtván, a sáneznak kóanyagát üvegszerú salakkal olvasztották együvé (ezért nevezik üveg- vagy salakvárnak is), példáúl a Busau melletti Obersko, az olmützi Vorburg és mások, arra mutatnak, hogy ezekbe az ósvárakba csak olykor, háborús idókben vonúlt a lakosság. Czólüpépítmények nyomaira eddig csak a Morva folyó posványos partjain Nakelnél és magában Olmützben akadtak; ezek erós sóvénynyel összekötött czolopalkotmányok voltak. Annak megállapítása, hogy kik voltak Morvaországuak az újabb kókori és bronzkorbeli 'óskori lakosai, nagy nehézségekbe ütközik s csak