Seite - 67 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

éf a torténeti és régészeti kutatásoknak a nyelvi és koponya-vizsgálatokkal való ósszeegyeztetése által dönthetö el. Egyébiránt Morvaország elsó lako- sairól szóló tórténelmi tudósításaink nagyon is hézagosak, bizonytalanok s ezért csak nagyon óvatosan használhatók. Görög és római írók, így Strabo, J. Caesar, Tacitus, Ptolomaeus, Dio Cassius és mások foljegyezték, hogy a markomannok és quadok a Kr. e. 70—50. évben Cseh- és Morvaországnak eredeti lakosságát, névszerint a bojok kelta tórzsét kiszorították és a Dunáig megtelepúltek. Ezek a népek, melyeket a vandalokkal, alamannokkal, longobardokkal, nariskokkal és másokkal egyíltt a suev közös néven is neveztek, a keleti germánokhoz tartoztak, a kik Németország kozepétól kezdve Pannoniáig voltak elteijedve. A Kr. e. V. században helyökbe a bajuvárok, góthok és más népek telepedtek, ezeknek az V—VI. században tortént elvonúlása után pedig kelet felól szláv népek költöztek be a germánok által elhagyott Cseh- és Morvaországba. Ebben a tórténelmi rajzban, mint valamely kaleidoszkopban, tarka és folyton változó képet látunk, melyben zsákmányra vágyó népek egymásra rontanak s ellenüket elúzik vagy megsemmisítik. Kiváló tórténetírók, így Mommsen és Prinzinger, kimutatták ezen adatoknak nagy valószinútlen- ségét, mert olyan népek, melyek a röghöz vannak kötve s abból élnek, nem jónnek-túnnek úgy, mint a tavaszi hó, miért is a külónféle nevekben talán ugyanazon rokon néptorzseknek idónként változó nevét kell fölismer- nünk. Régészeti és nyelvtudományi kutatók (Lindenschmit, Grimm) a kelták és germánok egységes leszármazását, természetes fejlódését kimutatták, s így általánosságban kelto-gallokról és kelto-germánokról beszélhetünk, amazokról Francziaországtól a Rajnáig, emezekról pedig a Rajnától a Visztuláig. A kelták és germánok egységéról való ezen nézet, névszerint az a megállható torténeti és nyelvészeti bizonyságokon alapuló állítás, hogy a kelták és germánok testi alkotásra és nyelvre, szokásokra és vallásra nézve egy és ugyanaz a nép voltak, váratlanúl megerösödött az ide vonatkozó sírok koponyáinak alapos megvizsgálása által. Schaafhausen mérései szerint ugyanis mindezek a koponyák hosszúkásak (dolichocephal), s egymástól csak kisebb, vagy nagyobb terjedelmükre nézve különböznek. Azoknak a morvaországi soros síroknak, melyek a bennük lelt tárgyak tanúsága szerint a római hatástól mentesek, épen fenmaradt dolichocephal koponyáik teljesen megegyezók a Németország soros sírjaiban találtakkal s így az ó-germán typust mutatják. A Raigern melletti rebesovitzi temetkezó hely koponyái, 9*