Seite - 73 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

Falfestmény a znaimi román korkápolnából. (Pogány templom.) birodalom hatalmi korébe s a morva követek már 822-ben, mikor a „morva" (niarahán) név elôszor emlittetik az évkônyvekben, a regensburgi birodalmi gyúlésen ajándékot nyújtottak át a császárnak. Ez idôben Morvaországban két fejedelem túnik foi : Mojmár a nyugati részben és Privina, a ki Nyitrán székclt. Ezek ismeretlen okból viszályba keveredtek, mely azzal végzódótt, hogy Privina Radbodhoz, a keleti (frank) órgrófság határgrófjához menekúlt (830). A háború szerencsétlen kimene- telének azonban megvolt az a jó kóvetkezménye, hogy Privina keresztény hitre tért és Traismauerben megkereszteltetett, mely idótól kezdve Nyitra vidékén gyorsan gyökeret vert a kereszténység. Csakhogy Privina és Radbod barátsága sem tartott sokáig. A menekúló morva fejedelem fiával, Kozellel, a karantán órgrófhoz, Salachóhoz futott, kinek kózbenjárására Lajos császár húbérúl adta Privinának Alsó-Pannonia egy részét a Zala vize mentén, hol a Balaton kózelében a Mosaburg nevú várat építette s e vidéken is buzgón támogatta az egyház érdekeit. A Nyitra és Mosaburg kórúli terület a passaui püspöki és salzburgi fó megyének rendeltetett alá. Míg Privina békességben élt a német birodalommal, Mojmár a frank felsóbbség alól fól akarta magát szabadítani. De kisérlete meghiúsúlt, mert Lajos (német) király gyózedelmesen bevonúlt Morvaországba, ott Mojmárt 10