Seite - 80 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

80 tórekvó morva herczegek féktelenkedésének határt akart szabni : ezek trón- vesztettnek nyilvánították, mire különösen a morva herczegek, znaimi II. Konrád, brünni Ulászló és olmiitzi III. Ottó buzgólkodására a trónóróklési tôrvénynyel egyezôleg znaimi IL Konrád lépett a trónra. De Zdik püspök, kit Henriknek is neveztek, hive maradt II. Ulászlónak, s mikor ennek pártja leveretett, III. Konrád német királyhoz ment, hogy II. Ulászló meg- segitésére ösztönözze. A király megadta a segélyt, melylyel II. Ulászló megvédhette trónját. A morva herczegek viszont hazaárúlónak nyilvání- tották az olmützi püspököt, elfoglalták s kifosztották a püspöki javakat, a püspök ellenben egyházi átok alá vetette Morvaországot, melyet egy cseh had csakhamar megszállott. A dúlás-fosztás csak akkor ért véget, mikor a morva herczegek eltávoztak az országból. Guido, pápai legatus-bibornok épen ekkor Cseh-Morvaországban idözött, hogy ott is érvényt szerezzen a curia részéról a simonia s a papok házassága eilen kiadott rendeleteknek. A legatus buzgalmának sikerúlt kibékülést létesíteni egy részt Zdik püspök és a morva herczegek, más részt ezek és II. Ulászló herczeg kózt, s a béke teljesnek látszott, mert a morva herczegek visszakapták elöbbi birtokaikat. De megmaradt bennök a nagy gyúlólet az olmützi püspök eilen. Mikor Zdik 1145 telén Rómába indúlt, znaimi Konrád, brünni Vratiszláv és jamnitzi Dipold Hausbrunnál, a cseh határ kózelében orvúl megrohanták s a püspöknek csak csodálatosképen sikerúlt a bozótban úgy elrejtózkódnie, hogy üldözöi nem tudtak nyomára találni. Ezen eset kóvetkeztében Róma egyházi átok alá vetette a morva herczegeket s fólszólította II. Ulászlót, hogy karhatalommal szerezzen érvényt az átoknak. Dipold búnbánásúl Rómába zarándokolt, Vratiszláv gutaütés kóvetkeztében meghalt és csak znainii Konrád daczolt a cseh haddal, mely tartományát olyannyira fóldúlta, hogy az pusztasághoz hasonlított. Csak azután kért bocsánatot, melyet meg is kapott. Halála után (1150) fia, Konrád Ottó kapta a znaimi tartományt. A Píemyslek ez örökös pártoskodásainak és küzdelmeinek az lett természetes kóvetkezménye; hogy Németország uralkodói, mikor valamely cseh trönörökös a segitségôket és kegyöket kérte, mindig fólhasználták az alkalmat, hogy óregbítsék s kiterjeszszék hatalmukat a cseh tartományokban. De e tôrekvés soha sem nyilvánúlt oly nyomós tettekben, mint I. Frigyes császár idején. II. Ulászló az órókósódési tórvény ellenére legidósebb fiát, Frigyes olmützi herczeget jelólte ki utódjává, ki I. Frigyes császár támoga-