Seite - 84 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

84 megjelent Morvaországban, hogy azt megvédje Trencsényi Csák Máté rabió betórései eilen, kinek hadait a király csakugyan meg is verte és kiúzte. Az az elégedetlenség, mely János király eilen a cseh nemességben támadt, Morvaországra is kiterjedt. Itt az ellenzék élén Lipa Henrik állt, ki Morvaország legkiválóbb államférfiai kózé tartozik. Jelleme ép oly szilárd, de egyszersmind ép oly hajlékony volt, mint az aczél. Szerencse volt Morva- országra nézve, hogy a király és a nemesség közötti viszály kiegyenlitése után Lipa Henrik neveztetett ki (1321) fókapitányává, mert nyolcz évi bölcs kormányzata alatt a kózállapotok tetemesen javúltak, úgy, hogy mikor Károly, a tizenhét éves királyfi kapta Morvaországot húbérúl (1333), az ország gyorsan kiheverte a belzavarok kóvetkezményeit. Károly órgrófnak az volt elsó dolga, hogy az atyja által elzálogosított morva koronajószágokat kiváltsa s így az órgrófi udvartartást biztos alapra fektesse. Nagy érdemet szerzett Károly, már mint király, Morvaország iránt azzal, hogy 1348-ban az országos telekkönyvet szervezte; a kisebb tórvényszéki kerületekben levó telekkónyveket megszúntette s csupán az olmützi és brünni nagy országos tórvényszékeknél hagyta meg. Ettól fogva csak ezékbe lehetett a nem jobbágybirtok állományában tórténó változásokat s a jelzáloggal biztosított kóveteléseket bejegyezni. Morvaország s az olmützi püspókség államjogi helyzetét, mint a cseh korona húbérét, IV. Károlynak 1348 április 7-iki okírata végképen szabályozta, mire 1349 deczember 26-án Károly öcscse, János, kapta húbérúl az órgróf- ságot. 1355-ben Károly és János utódaira nézve a trónórókósódés rendje szabályoztatott Cseh- és Morvaországban, 1364-ben pedig fényes fejedelmi gyúlés jelenlétében Brünnben a Luxemburg és Habsburg családok kózt órókósódési szerzódés kóttetett, mely szerint, ha az egyik család összes férfi és nóutódai kihalnak, országai a másik családra szállnak. János uralkodása a morva és osztrák nemesség egyes küzdelmeit kivéve, nyugodtan folyt le, de az az iszonyú pestis, mely akkor Európán végigvonült, Morvaországban is nagy pusztúlást (1354 —1357) okozott s a legnépesebb helységek lakos- ságuknak jó hannadrészét elvesztették. János órgróf harmadik és utolsó végrendeletében (1371 márczius 26) Morvaországot három fia kózt olyképen osztotta föl, hogy legidósebb fia, Jodok, kapta a Morvaország órgrófja és fóura (starsi markrabi) czímet, míg a két ifjabb fiú, János Szobeszláv és Prokop, bizonyos uradalmakat kapott az órgrófi czímmel együtt, csakhogy ez uradalmakat Jánostól, mint fó