Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

102 A fehérhcgyi csata után Morvaország állapota az 1621 — 1628-ik esztendók közt igen tetemesen átalakúlt. Dietrichsteinnak, mint a fókapi- tányság vezetójének elnöklete alatt megkezdödött a három osztályba sorolt fölkelök elleni pör; a 24 fogoly kozúl húszat halálra ítéltek, mely büntetés azonban kegyelem útján elengedtetett; 18 szokésben levönek nevét bitófára szegezték s 250 nemesi családra kimondották a vagyonelvesztést, a jószág- elkobzást. A városok kozúl kivált Iglau, Neutitschein, Mährisch-Ncustadt, Schönberg, Leipnik, Weisskirchen és Trübau városokat sújtották. Csakhamar megkezdódtek a nem katholikusok, mint a folkelés szovetségesei elleni megtorló intézkedések. Elószor az újra keresztelóket üldozték (1622), Morvaországnak 24 kozségében kellett közös házaikból távozniok; leg- inkább Magyarországba vándoroltak, hol csakhamar mint „habánok" túnnek föl. Azután a számra nézve legnagyobb felekezetre, a testvér-unióra kerúlt a sor (1623—1628). Azok közt, kik nehéz szívvel távozni voltak kénytelenek szülöföldjükröl, volt Amos Comenius is, a fulneki kozség testvér- elóljárója. A Beszkidek területén lakó morva oláhokat, 1621-ben a folkelés buzgó támogatóit s az új evangelium kitartó híveit, 1626 óta a legszigorúbb büntetésekkel fenyegették. De ragaszkodtak hitvallásukhoz s csak kiilsóleg engedtek a kényszernek. A protcstantismus a német városok (Iglau ésOlmütz) polgáraiban is kiirthatatlanúl meggyökerezett, ámbár az 1628 márczius 9-ki császári rendelet megparancsolta a katholikus egyházba való visszatérést s az ellenkezóket kivándorlásra utasította. A katholikus térítés lo tényezói a jezsuiták lettek, de itt-ott mégis megmaradt a protestáns hitvallás. Morvaország rendi anyakönyveiböl csakhamar megismerhetni a hely- zetben beállt alapos változásokat. Számos nemesi család, mely századokon át összeforrt a haza sorsával, eltúnt örökre: helyökre új-, idegen származású nemzetségek léptek, s tarka névsoruk új jelleget kölcsönzött a rendiségnek. Nem az országgyúlésben van immár amaz erók sulypontja, melyek az ország torténetére döntö hatással voltak. Az országgyúlés a rendi élet egyik formá- jává lett, de azzal a fó feladattal, hogy a kormány koveteléseit az ország teherbirásával összhangba hozza. A belso kozigazgatást, a kozgazdaságot rendezte. Az 1628-iki „megújított országos rendtartásu-ban a monarchikus elv sokkal határozottabban kifejlödött, s az orokosodés alapján trónra jutó fejedelem hatalmi köre lényegesen kitágúlt. A harmincz-éves háború kezdetétól fogva sulyos áldozatokat rótt a tartományra, 1642 nvara óta pedig hadi útjává is lett Morvaország a