Seite - 119 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

119 pedig sajátszerú nenizeti viseletük jellemzi, melyet kivált a tetszetös termetú és telt idomaikról ismeretes nök tartottak meg eredetiségében. E kapcsokon kivúl még ilyenúl tekintendó az egyes nagyobb városok német polgársága, mely mindenütt serény szorgalmával túnik ki, nemkülönben a Brünnben és kornyékén, továbbá Neu-Raussnitz és Wischau közt, meg Deutsch-Brodek és Wachtel körül, vala- mint Olmützben és körötte levó német nyelvszigetek. Az ország szláv la- kossága a Lundenburg melletti három falu cse- kély //wz/¿/gyarmatának kivételével, mind a cseh- szláv nyelvtörzsböz tar- tozik; azonban úgy testi, mint lelki tulajdonaira s ruházatára és nyelvjárá- sára nézve is tübb külön- alló csoportra oszlik, melyeknek egyéb közös nemzeti sajátságaikon ki- vúl különösen a munká- nál s ünneplésnél egy- aránt mutatkozó dalos kedvük mondható meg- egyezó tulajdonságuknak. A Zwittawa folyóig Schönhengsti no. s még azon túl is terjedó egész nyugati országrész szlávsága keleti Csehország cseh-szláv népességének folytatásaúl tekinthetó. Minthogy a cseh-morva kozéphegységet és felföklet lakják, horákok, vagyis „hegylakók" névvel nevezik óket. Karcsú, gyakran a kozéptermetúnél valamivel magasabb nóvésúek s többnyire gyóngébb termésú földjük miatt mértékletesen táplálkozó, de épen ezért dolgos, kevéssel beéró, eleven és tanulékony eszú, e mellett kissé érzékeny lelkületú emberek. Föltünö ellentétben áll velük az oi'szág belsejében, a Hanna és a Kózép- Morva alföldjein, a Beíva torkolata kózelében lakó hanákok erótól s épségtól