Seite - 132 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

132 kózúl az elsöre egy kampós fát crósítettek, a mely a Szent József alakjával együtt fehér lepellel volt borítva. Elúl az ilyenképen ábrázolt „szürke" föl is volt kantározva; két oldalvást a fején fölvarrt piros folt jelezte a szemeit; hátúl pedig a másik, szintén fehér lepellel leborított szitához tóbb- nyire csak papirszalagokból készúlt lófark volt erósítve. Jobbra és balra a „ló" oldaláról vörös harisnyák lógtak le, melyek a lovas szent lábait helyettesítették. Arczáról lenból vagy mohából való hosszú szakáll függött ala, a fején pedig valami furcsa alakú süveget viselt; baljában tarta a ló gyeplójét, jobbjában pedig egy róvid botot. A kis Jézust szintén hófehér ruhába óltózótt serdúló hajadon ábrázolta, ki egy kis karácsonyfát tartott a kezében. E négy alakból álló fó csoporthoz a „pásztorok" vagy „cselédek" kisebb-nagyobb, rendesen három személyból álló kisérete csatlakozott. Ezek- nek az egész jelmeze abból állott, hogy az óket személyesító paraszt-legények a bundájukat a szórével kifelé fordítva óltótték föl. Hosszú botok voltak a kezükben, melyekkel énekük kózben a padlót verve jelezték az ütemet. így vonúlt végig az egész csapat a falún, sorban járva mindazon házakat, a hol a gyermekek számára karácsonyfát állítottak. Az illetó házba érve, elöbb az „angyalok" léptek a szobába s elóadták kószóntó versüket. Erre Szent József alakja léptetett be nagy ünnepies koniolysággal s kórúljárta a szoba kózepén álló asztalt. Tudakozódott a gyermekek magaviseletéról, maga is elmondván egyct-mást szokásos helytelenkedéseikról. E kózben mérgesen csapkodta botjával az asztalt. Végre beléptt a kis Jézus is, kinek az „angyalok" jelentést tettek a gyermekek nem egészen kifogástalan viselkedéséról: „Och Chreist, wenn iech Dir's söge sol: (O, Krisztus, meg kell vallanom: De Welt ies biese Keinder vuol. [liege, Sok a rosz gyerniek a világon. De Keinder thun neischt olls schelte onn Hazudnak, czivódnak egyre-másra, Onn de Eltern woss ei dam Tod betriege." Szegény szüléik nagy bánatára.) „Rosz hírt hallok tóletek!" — mond erre a kis Jézus: „Ha ezt elóbb hallom, ide be se tértem volna". Erre azonban az angyalok a gyermekek szószólóiként lépnek kózbe, a mire a kis Jézus megengesztclódve így folytatja: „Wenn meich de Engel a su schien beitte, mgyalok, Su wil iech iene a Gov rai scheicke. Dasse hoe iech Ross onn Woge, Druff hoe iech chreistliche Gove Für de jounge Maedelain, Für de jounge Knaebelain!" Azért van a lovam s kocsim velem, Krisztusi ajándékkal tele: A kis leánykák örömere, A kis fiúcskák részére.)