Seite - 136 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

136 Uj-év napjával kezdódik és íarsang derekáig tart a szegény gyermekek három-király-járdsa. Rendes ruházatuk fólé inget óltenek, a fejükre papirosból való püspóksüveget vagy aranypapírból szabott koronát tesznek. Egyikük rendesen fenyúkorommal feketére mázolja a képét. A három kózúl a kózépsónek hosszú bot van a kezében, a melynek a végén egy csillag látható. A hová belépnek, ott alkalmi éneket mondanak, vagy csak szavalnak, a miért ajándékot kérnek. S ezzel a farsanghoz értünk. Ennek idején minden vasárnap majd a falubeli korcsmában, majd a kórnyék valamelyik falvában van tánczmulatság. Sajátszerú kónnyelmúség vesz ilyenkor erót az ifjúságon s az élet gondtalan élvezése az általános jelszó. Kivált a farsang három utolsó napján folyik a táncz nagy kitartással. Farsang utolsó hétfójén és keddjcn sok helyt álarczos menetben vonúlnak a legények az útczákon végig. Jelmezeik természetesen folótte egyszerúek s jobbára csak régi rongyos ruhákból, kóczból és rózséból meg szalmából telnek ki. A lárva vagy legalább az álorr azonban nem hiányozhatik arczukról. Mentúl rútabb az alak, annál jobb. A vigasság jelvényeúl jobb kezükben szalagokkal díszített boros palaczkot visznek. Képzelhetó, hogy az ily menet milycn éktelen lármával halad. A hol valami fürge tánczosnó lakik, az olyan ház elótt az álorczások szívesen megállanak s úgy intézik a dolgot, hogy e hódolatért egy kis borravalót kapjanak. A hajdan sokkalta ünnepélyesebb farsangvégi „bógótemetés" ma már rendesen csak abból áll, hogy hamvazó szerda elótti éjfélkor a tánczteremben kórúl- hordják a nagybógót, a mihez a jelen lévók szórnyen bús képeket vágnak. Ezzel a zene víg hangja elnémúl, ütott a búnbánat órája. B'ójtbzn a „perecz" a kedvelt sütemény mindenfelé. Alakja kétség- telenúl a napkorongnak és küllóinek ábrázolata s a régi germánok azon ünnepeinek maradványa, melyek a napkerék visszafordúlására vonatkoztak. Csodálatos, hogy milyen élénken maradt fónn épen Morvaország németségé- nél az ósrégi természettisztelet emléke. Már a karácsonyi ünnepkór némely szokása is erre mutat, még lievesebben nyilvánúl azonban a tavaszi meleg és világosság vágya a húsv/tiinnep kozeledtével. A mély értelmíi szokásoknak egész sora fejezi ki e sovárgást a húsvét elótti vasárnapokon, rníg végre maga a húsvét reggele meghozza a várva-várt s órómmel üdvózólt fóltáma- dást és megváltást. Húsvét elótti negyedik (Oculi) vasárnapon kihordják a haldlt, a miért is e napot halál-vasárnapjának hívják. A 12. és 20. év kózótti ifjúság,