Seite - 140 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

140 Virágvasárnappal kezdódik a nagy vagy „csöndes" liét. E napon szentelik a délelótti istenitiszteleten a pálmákat helyettesító fúzfabarkákat, mint a melyek a még szunnyadó természet közeli ébredésének elsö hírmondói. A szentelt „ barkák" nagy szerepet visznek a családi éietben. A hideglelés eilen beveszik öket s az állatokat megbabonázás eilen védik velük. Az olyan házba, a hol ily fúzfagaly van a házi oltár keresztje mógé túzve, abban az évben nem üt be a villám. A nagyhét legesöndesebb napja a nagyp/ntek. A harangok szava mar elótte való nap elállt; azt mondják róluk, hogy „Rómába repúltek a szent- atya áldásáért." Harangszó helyett kerepelés jelzi a toronyból a nap fóbb szakait és hív ájtatosságra. A hol pedig ilyen nagy kerepelóje nines a falunak, ott az iskolás gyermekek járják végig kisebb kerepelókkel a helységet. Nagy- szombaton van a fa-szentelés. Az év folyamán el nem használt szent olajokat a pap a templomon kivúl, annak egy sarkában elégeti s ezt „Júdás-égetés"- nek hívja a nép. Ehhez a szertartáshoz a falubeliek fanyalábokat visznek magukkal, hogy azokat megszenteltessék. A szentelt olajakat elégetó túz szenével kereszteket írnak a fahasábokra, a melyeket aztán fólapróznak s határjelzó kis kereszteket csinálnak belólük, hogy velük földjeiket megáldják. Ez az úgy nevezett kereszt-letüzés („Kreuzistecken14) szokása, a melyet saját- szerú szertartással nagyszombat éjjelén gyakorolnak. A gazda már hajnali három óra tájban fölkelti háznépét s csakhamar útra kel velük ki a földekre. Elól megy ó maga, utána mennek a fiai, majd a férfi- s végúl a nó-cselédség. Imádságokat és énekeket mondva kórúljárják a földeket s a kellö helyen letúzik a keresztet, míg a menet végén halado szolgáló szenteltvízzel hinti be a földet. A kereszt mellé még egy „pálma"-galyat is szúrnak. Napfölkeltekor az emberek kisietnek házaikból a falu elé, hogy egy kelet felé nézó dombról üdvózóljék a fölkelö húsvéti napot, a hiely ez ünnepen nem úgy kel föl, mint rnáskor, hanem hármat ugrik órómében. Ezután a lányok a patakhoz futnak s annak hideg vizében megmossák az arczukat, hogy megszépúljenek. Sajátságos szokás a szintén húsvét vasárnapi vettsáldó körmenet („Saatreiten"). Stadt-Liebauban a béresck és iljú legények még napkelte elótt szépen fólczifrázott lovakon nyargalva mennek a templom elé. Ott egy zenekar az alkalomhoz ¡lió, jámbor egyházi dallamot játszik, a legények háromszor kórúllovagolják a templomot s aztán a helység útezáin kinyargal- nak a faluból, hogy azt egészen kórúljárják. Egyebütt (pl. Botenwald-,