Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

143 HûsvSt hétfôje a lâtogatâsok, kivâlt a szomszéd kôzségekben teendô lâtogatâsok napja, a mi Krisztusnak e napon tanitvânyaival Emausba tett utjârôl valô jâmbor megemlékezésre âd alkalmat. E riapon és a kôvetkezôn cgész Morvaorszâg németségénél és szlâvsâgânâl egyarânt szokâsos a husvéti verés (Schmeckostern). Hétfôn reggel a legények bôrszijjakbôl vagy vékony vesszôkbôl font korbâcscsal fegyverkezve végig verik a lânyokat, kedden pedig a lânyok a legényekct. S egyik fél sem kiméli a mâsikat; mentiil jobban clpâholjâk egymâst, annal nagyobb a kôlcsônûs szeretetiik vagy barâtsâguk. A tovâbbi veréstôl egy piros tojds a vâltsâg. E tojâs a természet ùjra ébredésének jelképe. Szine tôbb- nyire piros (az élet szine), vagy sârga (az életadô napé), de kulônféle âbrâkat is festenek râja, igy kivâlt kakast, mely a pogâny germânok Ostara istennôjének szent âllata volt. Késôbbi idôkben a husvéti tojâsokon mind- inkâbb a diadalmi zâszlôval diszitett A cernovitzi csâszir-bûcsu : a leânyok kortincza a mijus-fa alatt.