Seite - 144 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

144 hüsveti bäräny alakja lett ältaldnossä, hogy a hüsvet kereszteny ünnepi jelen- teset fejezze ki. Majd különfele mondäsok bekarczolasa is divatba jött, hogy velük a kis ajandek közclcbbi vonatkozasät is megjelöljek az egyes esctekbcn. A mit egy-egy tartözkodöbb lelek szöval nem igen mert elmondani, annak tolmäcsoläsat e föliratokra bizta. A tojäsfestest kivält a Kuhländchcnben gyakoroljäk nagyobb ügyesseggel. Ugyanazok a versikek termeszetesen gyakrabban ismetlödnek. Ilyenek pl.: „Adje, klaenes Waldvegerlai, (Isten vcled, te kis madär, Schweing' Dich zue Haczlievste nai, Lätogasd meg kedvesemet, Ni zu huoch onn ni zu nieder, — Se fönn ne szallj, se lenn ne szällj, Breing m'r a gude Botschaft wieder!" Hozz töle jö üzenetet!) A valódi tavaszhó a május. Ez a szeretók hava is, melynck érkeztét tobbféleképen ünneplik. Valamikor egészen általános szokás volt, hogy a legények május l-jének cjszakáján a kedvesük háza cié szép szál május-fát ültettek. Ez azonban akkora erdópusztítással járt, hogy 1748-ban a morva fóhatóság külön rendeletct intézett Olmütz es. város tanácsához e szokás eltiltása tárgyában, mint a mely a „fának nagy megrítkúlását és megdrágú- lását" vonhatja maga után. — A május 1-jére virado éjszaka különben abban a rosz hírben is áll, hogy ilyenkor a boszorkányok különösebben garázdál- kodnak. Az állatokat is nagyon megkínozzák ez éjszakán. A nép mindenféle úton-módon igyekszik a rontásuk eilen védekezni. Elével folfelé fordított kést tesznek az istálló küszöbe alá vagy folé, nyirfavesszóket túznek a trágyadombba, vagy az ablak mogé dugják a virágvasárnapi szentelt barkát. Erdei keresztútakon, kisebb fensíkokon a faluk fölötti hegyek oldalában tartják a boszorkányok éjféli gyülekezetüket. A falu legénysége régebben ez alkalommal szurokba mártott seprúket szokott az ily helyeken meggyújtani s azokat köröskörül megcsóválva a levegóbe foldobálni, hogy velük a boszorkányokat elúzze. A haladó folvilágosodás azonban e szokásokat már feledésbe juttatta. A Szent Iván tiize, mely néhány évtizeddel ezelótt a Szudetek hegy- esúesain még mindenfelé föllobogott, már szintén mindinkább ritkúl. E szokás Vagy: „Schotz, iech muss Deich fröge, Thu m'r de Wohrheit söge : Lievst Du mich vum Haeze rain — Oder ies n'r Dai Norretai ?" V (Azt kérdezem töled, babám, Mondd meg nekem, de igazán: Szeretsz-e hiv szeretettel, Vagy csak játszol a szívemmel ?)