Seite - 146 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

46 is a korcsmában. A vasárnap délelôttje a templomi ájtatosságnak van szánva. Misét és szentbeszédet ilyenkor senki sem mulaszt el. Még a délutáni áldásról sem marad el az ifjúság nagyobb része. Alig ért azonban ez véget, megszólal a zene a május-fa körötti tánczhelyen, s a mulatság rendezöi szép rendben kivonúlnak a kózség-házából a térre. Az „öreg legény" nyitja meg párjával a tánczot. Lassanként oda kerúl az egész falubeli ifjúság. s ilyenkor nem egy lánykának dobog hevesen a szivecskéje, kivált az olyanoknak, a kik elöször lépnek a táncztérre. Lassacskán, félénken, szemérmesen lesütve a szemét, közeledik a vidám gyülekezethez, de csakhamar ôt is magával ragadja a táncz forgataga. De a parasztok nagy arisztokraták ! A béresek és cselédlányok nem tánczolhatnak velük egy helyen, nekik külön térségen kell mulatniok. Hat és hét ora közt szünet van, hogy a marbát odahaza elláthassák. Ezután újra kezdódik a táncz, a mely gyakran hajnal hasadtáig is eltart. Hétfón délután három órakor megint csak rákezdik a tánczot s éjfél utánig nem hagyják abba. Kedden azonban a vidám társaság egy részét már kifárasztotta a táncz meg az ivás, de azért mihelyt a zene megszólal, megint csak hozzálátnak a mulatozáshoz. Többnyire künn a szabadban tánczolnak, néha azonban a kedvezótlen idójárás a korcsma belsó helyiségeibe kényszeríti óket. (Déli Morvaországban egyébként a májns-fának búcsú alkalmával való folállítása többnyire ki is ment már a divatból.) A május-fát megint szombaton, folállítása után nyolczad napra döntik ki; a foldíszített csúcsgallyat „az öreg legény" teszi el magának emlékúl. Ez alkalommal is víg iddogálás zárja be az ünnepélyek sorát. E „ nagy " búcsú mellett némely egybázas kôzségben még egy „kisebb"-et tartanak a helybeli templom védszentje tiszteletére. Ez is azon módon folyik le, mint a nagy búcsú, csakhogy valamivel szerényebb kor- látok közt. E falusi ünnepeken a parasztok a legnagyobb mértékben gyako- rolják a vendégszeretetet. Minden báz büszke arra, bogy mentúl több pecsenye és kalács kerúljon az asztalára s mentúl több vendéget látbasson. Idôkôzben az ósz mind elóbbre haladt, s nem sokára beköszönt Márton „febér lován." Napján a Márton lúdja a kedvclt eledel, melynek mellcsont- jából a gazda megjósolja a beálló tél idójárását. A dióval és mákkal töltött, félhold alakú kalácsok („Márton szarvacskái") szintén e nap Onnepi eledeli sorába tartoznak. A hosszú téli estéket, kivált az éjszaki tájakon, a hol a lentermesztés virágzik, többnyire a fonöban töltik az emberek, a nók a rokkánál, a férfiak