Seite - 150 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

150 A legfényescbben aránylag a lakodalmakat iinneplik meg. Itt kiválóan a Schonhengst-Midéken ôsidôk ota divo szokásokat írjuk le. E tájon a lako- dalmat mindig kedden tartják. Elóttc való vasárnapon a két hivogató vófély („Driouschknacht"), kiknek egyike mindig házasember, kórúljár a faluban a vendégcket meghívni. Egy palaczk édes pálinkát visznek magukkal s minden házban megkinálják a meghivottakat egy pohárkával. Pontos tisztükhóz illó díszben jelennek meg. A mellükón egy rozmarinbokréta van, tarka szala- gokkal kórúlfonva, a kalapjukat rózsakoszorú díszíti, az óvükbe pedig fehér keszkenót túznek. Kezükben magas, szintén szalagokkal fólczifrázott botot tartanak. Ha valami „nagyobb" lakodalomba hivogatnak, akkor lóháton teszik meg kórútjukat. Hétfón azok, a kik a meghivásnak eleget akarnak tenni, ellátogatnak a menyasszonyos házba s mindenféle ajándékot: tejet, vajat, sajtot, tojást, baromfit, stb. visznek magukkal, sót ha szegény a menyasszony, pénzt is. Ugyane nap délutánján a hivogató vófélyek zeneszóval mennek végig a falún s a vólegény házába kisérik a koszorús vófélyeket („Meitknacht"). Ezek itt megkapják bokrétáikat s egy czédulát adnak nekik, melyre fol vannak írva mindazok, a kiket a lakodalomba kell híniok. A lakodalom reggelén a benne résztvevôk ismét a vólegénynél gyülekcznek, a honnan a menet a menyasszonyért indúl. Erre azonban nem oly kónnyú ráakadni, mert elrejtózótt. Nem illenék ugyanis, hogy csak úgy minden teketória nélkúl kerúljón a vólegény cié. Ennek elóbb az egész házat fól kell érte kutatnia, de azért bizony csakhamar rátalál. Ezután kikérik a szülék áldását, melyet térdelve fogadnak. E komoly pillanatban az ósszes jelen lévó- kón erót vesz a meghatottság. A zene is mélabús hangokkal kiséri a szívhez szóló szertartást. Most aztán a templomba indúl a menet, a mi kózben mar víg nótákat játszanak a zenészek, újjonganak és a nézókre kaláesot dobálnak a legények, némelyek pisztolyokat is durrogtatnak ; csak a menyasszony tekint kisírt szemekkel, búsan maga elé, s még útkózben is nem egy kónyú pereg le orezáin. Az elsó vófély vezeti az oltárhoz. Az esketés után a menet elószór is a koresmába vonúl. Itt most szabad az új férjnek elószór a háza- sokkal egy asztalhoz ülnie, a kik most szólítják ót elószór „te" helyett „kend"-nek. Este a menyasszony szüléinél van a nagy lakoma. Az új párt az asztalon keresztúl vezetik a „menyasszony-sarok"-ba. Kevéssel a lakoma megkezdése után az elsó vófély egy tálacskát hord, néhány ezüst pénzt dob hele s aztán kéreget „a menyasszonynak pólyára, gyermekruhácskára." A lakoma szünetei kózben az ifjabb vendégek czukorkákkal, s lia ezek kifogy-