Seite - 155 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

m Valamennyiben azonban szigorii igazsagerzet nyilvanul, a buseg, onkentes lemondas mindig megkapja jutalmat, a gonoszsag pedig bunteteset. Hangosan csendul az alabbibol az elet firomeinek elvezesere sz6l6 fblbatoritas: „Loustig, loustig, weil m'r lave! ' (Vigan, vigan, a mig elunk! Weiss m'r doch ni, wenn m'r stave; Nem tudjuk, mikor lesz vegunk; Wenn m'r waen gestueve sein, Hogyha egyszer meghalunk, Waen m'r ni meh loustig sein!" Tobbe iigy se mulatunk!) • A legeny meghatd hangon panaszolja el vJgtelen szerelmit : „Schotzle, wos hoe ich Dir Laeds gethon. (Mit vethettem rozsam ellen, Doss Du Dai Pirschle ni schaoest 6? Hogy mar nem is gondol velem? Doss Du Dai Aigerlain ounder Dicli Nem tekint mar a szemembe, [schleiist, Kihiilt hozzam a szerelme. Doss Du zu mir kae Liv meh treast? N6zz csak megint az arczomba, Schao mir ounder mai Ogesicht, Ldsd, mi lettem bänatomba'! Schab, wi mich di Liv höt zugericht! Nem izlik az eledelem, Schmeckt m'r ju wader Spaise noch Betegge tett a szerelem, [Trank, Ha az egbolt papir volna Ich bien ju vir lauter Liv asu krank, S minden csillag irödiak, Wenn glai der Hiemmel popieren wear, S ha mindnek het keze volna: Onn ide Steanle a Schraiberle wear, Szerelmemet le nem irnäk!) Onn schrieben an ides meit sieve Hend, Se queme ni meit mai'r Lh> zu End'!" Az ig/auiaknak nemcsak sok cgyhazi, hanem szâmos vilâgi népdaluk is van. Az itt jellemzôn „Buhlerlied" (Szerelmi dal) nevet visclô „Scbnader- bupferl" is nagyon eltcrjedt ezen vidék németségénél. A néplélek egész kincse fôltârûl e dalokban, melyek az ùjjongô ôrômet s a mély fâjdalmat egyarânt megkapôan fejezik ki. Hogy a morvaorszâgi németség ajkân sok népdal él azok kôzûl is, a melyek az egész német nyelvteruleten is ismere- tesek, az szinte magâtdl érthetô. A vallâsi tartalmû népies kôltemények kôzûl szâmos drâmai szerkezetu. Ilyenek pl. a nagy szâmii karàcsonyi-énekek, a melyekrôl mâr szôltunk. ATépviselet /s népies épitkezés. — A mai népviselet a mûlt idôk hagyo- mânyai és az uj divat kôzt létrejôtt kiegyezkedés eredménye, a melyben batârozottan az utôbbi aratta a diadalt. A régi tisztes ruhâzkodâsi môdnak ma mâr csak kevés maradvânya van meg. Érdemes azonban legalâbb a mûltba egy pillantâst vetve, a régi idôk viseletét megôrôkiteni. 20*