Seite - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

158 („Kresle"). Zord vagy esös idöben nagy kendóbe burkolódznak, a melyet óvatosságból templomba menetkor, vagy a falún kivúli látogatásokra a karjukon mindig magukkal visznek. A Kuhlnndchen nöi viseletét kivált a fökötö jellemzi. Ez három részból áll, melyek a „Speitz" (csúcs), a „Bend" (szalag) és a hBoden" (fenék). Emerröl egy esokorba kötött selyem szalag lóg le két hosszú sávban mélyen a hátukra. Az iglauiak viselete mindenkor híres volt. A férfiak egy sor súrún egymás mellett álló fehér érczgombbal díszített vörös mellényük fölött igen széles zöld selyem szalagból készúlt nadrágtartót s rövid, fekete bóniadrágot viseltek, mely a térden alúl volt világoskék harisnyájukhoz kötve. Alacsony czipóiket érez csat díszíté. Felsó kabátjuk gallértalan volt s nagy fehér gombok valának rajta, a melyek azonban nem szolgáltak a kabát begombo- lására; e czélra a kabát szélein drótkapcsok vagy szalagok voltak fölvarrva. Télen hosszú báránybór bundát viseltek, kivúl feketére festve s fehér prémmel szegve, nemkülönben hosszú szárú csizmát. A takaros nöi öltözet még máig is meglehetösen fönmaradt a maga eredetiségében. A Schonhengst-vidékiek „Bund"-ját itt a leányok szintén viselik elúl a mellükön s „Hinawider"-nek (hin und wieder = ide-oda) hívják; az asszonyok a kemény papirosból készúlt s tafotával bevont mellpajzs helyett egy meglehetós vastag vánkost hordanak, a piros szalagos „Brust"-ot. A szoknyájuk („Kiddel") olyan sok ránezú, hogy szétterítve egész kereket formál. Rövid, csak kevéssel térden alúl éró s többnyire sótétkék, merev szövetböl készúl és az alsó szélén világoskék szalaggal van szegve. A kótény („Fürsteck") fehér vagy kék s csak a szoknya elejét födi. Téli hideg idóben a keményített ingújjak fólé húzzák a báránybórrel béllelt „Pelzal" nevú ködmönt. Hétkoznap és munka közben fekete, gyakran vörös béllésú kabátot („Juppa") viselnek. Az asszo- nyok fejdísze valamikor igen sajátszerú volt. Hajukat számos fonatban hordták, melyek a fó hátsó részén csiga alakú kontyba csavarva, egy kozépütt átszúrt széles sárgaréz vagy ezüst túvel voltak megerösitve. Széles piros szalag kötötte át a hajzatot. A fó elejét le a homlokig fehér vagy tarka kendó („Pline-) födte, melynek két vége hátúl a fülek mögött messze elállott. Férjes vagy megesett nök e fejdíszt nem viselhették; azok ránczba rakott väszonkendövel fodték a hajukat; csak a homlokkendót volt szabad hor- daniok. Ma a parasztasszonyok az ú. n. „börkendö"-t viselik, mely hátúl hajfonat módjára függ le s piros, barna vagy virágos.