Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

165 A pokol fejedelme a legkülönbözobb alakokban jelenik meg; igy zöld ruhäs vadâsz képében, vörös tollas kucsmâban, a mikor embervérrel iratja alâ a vele kötött szerzôdést; majd mint öreg emberke (Koker néven), a ki Andräs napjân egy anyôkânak arany helyett fenyûtobzokat ajândékoz (Kokerstein, Mährisch-Schönberg mellett) ; aztân mint barna arczi'i és feltûnô öltözetü taliân, a ki egy vadâszt a Schneeberg morvaorszâgi oldalân levô mészkôbarlangokba (a Quarklöcher nevü csepegököves barlangokba) vezet az ott rejlô kincsekhez. A Mâhrisch-Altstadt melletti Teufelsteinon egy emberi meg egy löläb nyomai läthatök, mivel a sâtân egy angyalt eddig a helyig üldözött. A Studein melletti Teufelssitzen pedig, a hol egy szegé.iy bünös ember a Boldogsâgos Szûz segedelmével épen ott menekûlt ki a sâtân körmei kôzûl, a hol a lélekvadâszô ördüg egy szikla mellett feküdt, idomtalan testének a mâsât a kûbe benyomtatta; Kunovitznâl is emlegetik, mint elâsott kincsek ôrzôjét, a melyeket azonban csak négy fekete kandür âltal hûzott ekével lebet a földböl kiszântani. A Mahrisch-Trübau melletti Stangendorfban „Käferle" néven emlegetik a gonoszt, a ki fekete tyûk tojta és sârgâja nélkûli, vagyis lidércz-tojâsbôl lett. (A lidércznek itt „Urigel" a neve). Az ilyen „lidércz" nagy veszedelmet okoz és némely ember csak az élete vége felé tud tôle megszabadûlni. Ugyane tâjon, Reichenautöl keletre egy erdôs hegy van, a melynek valaha Ziegenfuss és Seekamm volt a neve; ennek a tetején egy kastély âllott, mely azonban elsülyedt, mikor hajadon ûrnôjének az ördöggel valö szerzôdése Iejârt, s a pokol fejedelme a leânyt szétszaggatta. De jô szellemekx'A is tud a monda. Jgy takaros kis tôrpécskékrôl, kik az emberek kôzelében, padlasokon és iställökban tartözkodnak s nekik szol- gâlatjukra âllanak; ilyenek a „Hauswirtie" (gazdâcska) a zwittaui és a mährisch-trübaui vidéken. Némelyek földalatti üregekben és folyosökban tigy nevezett „Zwirgellöcher"-ben (tôrpék aknài) laknak, igy Lotschnauban a Zwittawa vôlgyében, a Mährisch-Trübau melletti Stangendorfban, a Littau melletti Naklban, a Znaim melletti Lechvitzben, a Kroniau melletti Misslitz- ben, a Grussbach melletti Possitzban, a ¡oslovitz melletti Gross-Tayaxban, a Brünn melletti Schöllschitzben és egyebütt. 'Az utöbb emlitett „tôrpék barlangjai" a thüringiai „Dwargeslöcher"-rel egy jelentésûeknek lâtszanak. E hâzi szellemek, tôrpék, földalatti emberkék lâthatatlanokkâ is tudnak lenni. Minden joindûlatuk mellett is szeretik az embereket meg-megtréfâlni, vagy râjuk ijeszteni. Ha boszantjâk az ilyen tôrpét, keményen megboszülja