Seite - 172 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

addig más részt a tompa H -t fóleg foghaiigok elótt i véknyítja : Muida ausztriai Muatta. Elesen elválik azonban e nyelvjárás a Szudetek vidékén honostól. Délen a szókezdó ajak- és foghangok ingadoznak a tenuis (zóngétlen) és media (zôngés) közt; éjszakon ellenben megvan e kétféle hangok jellemzó hiegkülonboztetése, sót még számos régi tenuist is megórzott a nyelvjárás, a mélynék egy másik jellemzó vonása a néma mássalhangzóknak / és d után való meglágyülása. A bajor-osztrák magánhangzók általában az orrhangú, ä szlléziai mássalhangzók meg a lágyitott ejtés felé hajolnak. A magán- hangzókat illetóleg azok egész sorozatán végig külonbségek mutatkoznak. Az éjszaki nyelvjárás rendesen megtartja a rövid a-1, kivált ha utána kettós mássalhangzó következik, a déli ellenben tf-vá tompítja. Amott a hosszú â rendesen ô és «?-vá fejlôdik a kettó közti ou kettóshangzón át, emitt pedig az a helyébe részint oa, részint ô lép. Minden más esetben a bajor-osztrák magánhangzók a kózép-felnémetekhez képest magasb hangúak felé hajlanak, a sziléziaiak ellenben mélyebbekbe szeretnek átmenni. Különösen jellemzó az o-1 illetó eltérés, a mely délen ¿z-vá, éjszakon ellenben w-vá fejlôdik : gewant, gewount = gewohnt. A délvidéki magánhangzók jellemzó magasb ejtését még fokozza az, hogy az ü és ö mélyulése a hiányos ajakzáródás miatt majdnem teljesen elmarad, s hogy továbbá kivált az r a magánhangzókat i felé emeli. Több oly esetben, mikor a sziléziai nyelvjárás megtartja az „Umlauf^-ot, az ausztriaiban az elmarad. Majdnem csalhatatlan ismertetó- jeleknek vehetók e részben a jelentó-mód jelen idejének egyes számú 2. és 3. személyalakjai : sziléziai schlät, osztrák schlogt=schlägt. Jellemzó továbbá a kettós magánhangzók magatartása. A bajor-osztrák nyelvjárás a sziléziaitól eltéróleg nem ismeri a kózép-felnémet tu-nek és az új-felnémet eu-nek meg- feleló oi-t, hanem helyette nyíltabb ai-1 ejt : sziléziai Foier, Hoiser, osztrák Faier, Haiser ; ellenben amaz megtartja a régi ie kettóshangzót, a melynek második eleme rövid, de kivált r elótt oly nyiltnak hangzik, hogy szinte a-val lenne az ember hajlandó jelölni ; holott emez meg az illetó hangot a hosszú î alapján fejleszti tovább s helyében rendesen é'i-t használ. Végûl a régi ei helyén osztrák oa, sziléziai ái vagy ä hang a jellemzó. A Thaya-mellékiek az erós hajlítású imperfectumot és a j)lusquamperfectumot csak kiváltképen ismerik irodalmi alakokúl; a sziléziai nyelvjárás meg a praesens-tóból átvitel útján keletkezett i nemet, i tríget (= ich nähme, ich trüge) coniunctivusi alakokat, valamint a múlt idejú melléknévi igenév számos elórag nélkúli alakját és az es, enger, enk jellemzó kettósszámú alakokat nem ismeri.