Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

174 hatása, hanem és fókép a szlávé is sokszerúen megváltoztatta itt a nyelvjárá- soknak a torténelmi alapról való eredeti fejlódését. A mindennapi használat tárgyait jeloló szók mellett fóleg a gyökereikben rokon szavak cserélódnek föl szláv szókkal. A német fül és ajak azonban az idegen elemet hibás analogia útján gyakran egész önkenyesen alakítja át, a mi által nemcsak a szókészlet, hanem a hangbeli állapot is összezavarodik. Ehhez járúl még az is, hogy az országnak különbözö idókben és más-más vidékról tortént betelepítése kóvetkeztében a tórténelmi alap sem egyontetú. így a brünni nyelvszigetew és a körötte lévó tizenkét faluban a bajor-osztrák nyelvjárást beszélik minden külötiösb sajátszerúség nélkúl. Csak a zongés és zongétlen mássalhangzóknak hol erósebb, hol gyengébb megkülonboztetése, a magán- hangzóknak nagyon ingatag változása, a mely bizonytalan nyelvérzéket enged gyaníttatni, árúlja el, hogy e nyelvjárás erós alkalmazkodási folyamat eredménye. A lakosságnak az Alpesek vidékéról, a Rajna mentéról és sváb füldról tortént bevándorlását emlegetó hagyomány mellett szól a brünni nyelvjárás tarka szókészlete is. Sajátszerú jelenségeket mutat már a részben Csehországba benyúló i glatt i' nyelvsziget. Ennek zongés mássalhangzói rendesen oly gyenge ejtésúek, hogy pl. a folyékony mássalhangzó és magánhangzó közötti d majdnem teljesen eltúnik, amiból nagy ósszevonások keletkeznek, így: Mat^ Mädchen, Fonn — Faden, mein = melden; a szókózépi és szóvégi g hehezódés felé hajlik, a mely azonban nem éri el a ch keménységét: Wegh, Voghl. A zongés mássalhangzók változékonysága mellett tanúskodik a ¿-nek gyakran w-re lágyúlása, így kivált magánhangzó és folyékony mássalhangzó elótt: st'erwen. Az ajak- és torokhangú zóngétlenek ejtése nevezctesen a szókezdeten oly kevéssé határozott, hogy a p gyakran, a k pedig folyékonyak után rendesen zóngéshangba megy át: Blattn —Platte, glágen — klagen, Gúgug— Kukuk, a miért is egyes esetekben az eredeti k még hehezödik is, vagy, mint a sziléziaiban, a foghangú zóngés kiesik : Werch — Werk, Kole = Kalk. Sajátságos az egyáltalán hiányzó pf helycttesítése, a melyet szókózepén és szóvégen/, szókezdeten gf pótol: Köp, Téppr, Gferd— Kofp, Töpfer, Pferd. A nyelvjárás bajor-osztrák jellegét különben mindenek elótt a sok orrhangzósítás árúlja el. Szóvégen az n rendesen elmarad s a megelózó magánhangzóba olvasztja a hangzását: na" = nein, sehe" = schön. Az o-ból a-ba való határozott átmenet azonban csak utána következö gyongúlt r-nél fordúl elo: Wart = Wort. Általán véve a magánhangzók állapota a városban,