Seite - 175 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

175 számos nyújtásról nem szólván, elég közel jár az irodalmi új-felnémet ejtéshez. Csak r clótt emelkednek a külonféle származatú ¿-hangok i-vé : irmer = ärmer, sihmirzen - schmerzen. Kôzépnémet az ie, üc és uo kettóshangzók helyébe lepó rövid i és u hang ezekben : schissen =•= schiessen, grissen = kôzép-felnémet : grüezzen, suchen = kôzép-felnémet : suochen, stb. Majdnem kivétel nélkûli a régi és a kozép-felnémct z-ból lett ei határozott megkülön- bôztetése. Amannak nyilt, tiszta a, emennek ailép a helyébe: zvâch = weich, frai = frei. Eltérô színezetúek a hangzók a kôrnyék falvaiban. Míg a városi terü- leten ü és ö helyett, ha ugyan az „Umlaut" nem hiányzik egészen, az alap- hangzók, vagy helyetteseik (e, i) állanak : addig a falusiak, a hol csak erre a szomszéd mássalhangzók alkalmat adnak, az eredeti e-t is ¿'-be mélyítik : wollen — wollen, Wo II = Welt; az a helyében pedig nem a városias â keverékhangot, hanem határozott o-t ejtenek s ezt ou kôzbejôttével K-vá fejlesztik : furt = fort, koumt kommt. A ragozási és mondattani jelen- ségek csak kevéssé térnek el a bajor-osztrák nyelvjáráséitól. Mintegy 20 kilométernyire Brûnntôl keletnek van a wischaii-austerlitzi nyelv'sziget. E nyelvjárásnak nincs egységes nyelvtôrténeti alapja, mert benne a svábos feif= fünf, Bräu ti Geliebter (kedves), këima, rieima, mcg a kicsinyító Wagele, Tisch ele alakokkal találkozunk az ilyek mellett, minó Buba/\ stb. A torokhangok jellemzó sváb ejtése azonban hiányzik, valamint az í hangnak sch-re keményedése. Uralkodó orrhangzósítás, az ei és a kôzép-felnémet î helyébe lépó oa vagy ua, a mely egyszerû a és o helyén is áll, — e nyelvjárást is bajor-osztráknak mutatják, a melynek leg- régibb rétege azonban Felsó-Bajorország'ból és éjszaki Tirolból kerúlt. Sok tekintetben más az éjszaki részével Csehországba eso Schönhengst- vid¿k^ Ausztria legnagyobb német nyelvszigetének nyelvjárása. Ebben a hangzók határozottan kôzépnémet hangok. Sajátszerú a szókezdó torokhangú kemény hang (fortis) hehezése, holott sok esetben az ajakhangú zóngés lielyébe zóngétlen lép : Khirch ~ Kirche, ellenbenpolt bald. Mint Iglauban, melynek saját és kórnyékebeli falusi tájszólásaival egyebekben is mutatkozik némi rokonság, a d itt is gyakran kiesik. Lôn Laden, Fenner Fäden, pinn = binden ; a torokhangszerû l-1 az a elnyeli : sâbr = selber, os = als. Jellemzi a kôzépnémet színezetet a magánhangzók változása, kivált az í-nek általában a-ha való átmenete : Pârg = Berg. A zártabb hangokba való átmenet itt elöbbre haladt, mint a sziléziaiban, mert a kôzbensô oa