Seite - 210 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

âiô Tmavá noc, tmavá noc, Síjté't az éjszaká ked není vézdiíky, Csillag fénye nélküi, Smutná je to svadba, Szomorú esküvöm ked není mamiíky. En anyuskám nélküi. Tmavá noc, tmavá noc, Fekete éjszaka to's mné urobila, Sotétje borúlt rám, ked s mné mú mamiéku Mióta itt hagyott do jamy vloÉila. Edes jó anyuskám. Cerná zem, éerná zem, Add vissza anyámat pust' mné mamiéku ven, Fekete sírhalom, nech sa já jim svoju Hadd mondjam el neki krivdu vy2alujem. Reserves bánatom. Ked sa já jim poínu Ha neki elmondom, krivdu ¿alovati, Mi nyomja szívemet, teprú ty, íerná zem, Sôtét föld, még te is mosíá zaplakati. Megsajnálsz engemet. A népdal. Morvaország 2 o-—30 évvcl ez elôtt még a monarchia leg- dalosabb országai kôzé tartozott, s a morva népdalok szöveg és dallam tekintetében bizvást legszebb kôltôi termékei kôzé sorolhatók a népléleknek. A máig nyomtatásban megjelent morva népdal-gyújteményck, a melyek közul kivált Susil Ferencz (1853—59) és Bartos F. (1886—89) múvei említendók, 3.000-nél több dalt tartalmaznak. A morva nép kiilônféle törzsekre tagoltsága dalaiban is világosan kitetszik s ez azoknak fóleg dallamait fölötte változatossá teszi. A lyrai-epikus dalok közt elsô helyen a morva népballadák állnak, a melyek sorában valósággal mintaszerûek is akadnak. Tárgyukat részben még ósi mythikus emlékekból merítik. Igy egy régi balladában három vándorzenész egy jávorfához érkezik, a melynek fájából hegedíit akarnak faragni. De a fa az elsô fejszecsapásra holthalovány színúvé válik, a máso- dikra fólsóhajt, a harmadikra pedig megszólal s elmondja, hogy ó egykor leány volt, kit a saját édesanyja átka varázsolt jávorfává. Egy másikban a megholt férj más halotti ruhát kér ôzvegyétôl, mert a mostaniban, a melyet vasárnap varrtak, nem tud elporladni. Mikor az özvegy férje síijánál meg- jelen, az fóltárúl s az asszony beléesik, átóleli urát s ott marad vele, gyer- mekeit az ég oltalmába ajánlván. A messze távolban szeretetlen férj mellett bánkódó leány „szürke madár" képében haza repûl, a kertben a fehér liliomra száll s elpanaszolja anyjának fájdalmát.