Seite - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

220 ótven évvel is ez elótt. A XIX. századnak nagy'on megváltbzot't életkórúl- ményei, kivált pedig a kóVetkezhiény'eikbcn oly hiesszire kiható 1848-ik evi átalakúlások ugyanis a inorvá parasztság belsó és külsó életét is mélyért érintették s az évszázadós iiépviseletrtek riéhol csák részb'én, dé nélíol bizony 'már teljesén való elhagyá'sát is okozták. Miridazortáltal a szorgalrrias gyújtó rrtég niindig tálálhát, s az oly vidékekeri, á hol, mint pl. nyugati Morvaország sok helyén, a régi viseletet már eÜiagyták, még fría is lelhct egyes óregebb embereket, a kik vagy Visélik még az Cgykor általános ruházatot, vagy legalább a padlásszobács- kdikbah, ha nctn a láda fenekén, úrzik szép iQú éveiknek e kedves emlékeit. Legjobbati megmaradt még a nemzeti viselet az ország délkcleti részén, a morva fótságban. Morvaország e vidékének a tóbbi részekkel való élénk ósszekóttetése és lakosságának aránylagos jómódja — kivéve természetesen a hegyvidékcket — mind nem állja útját annak, hogy az alsó Morva-vólgy- ben a gazdag és díszes, kivált múvészi hímzésekkel pompázó és változatos színezetú ünnepló ruhák lcgkülónfélébb szabásaiban nc gyónyórkódjünk, a minókhóz foghatót alig találni még egyebütt Ausztriában. Itt, a Morva vidékén túnik ki legvilágosabban, hogy fejczódhctik ki egynémely népviseletbcn a nemzeti léleknek nem egy vonása, de egyúttal a lakosság tórténelmi múltja is. Ha pl. Javornikban (Stráznitz mellett) tinnepnapon belépünk az ottani ev. ref. templomba, egyszerre egészen a kózépkorba képzelhetjük magunkat, olyan sajátszerú a helyi népviselet. Az alt-hrozenkaui viselet némely darabja pedig nyilván még a tórténelem- elótti idók óróksége. A gót ízlésnek nemzeti szellemben átalakított elemeivel találkozunk némely nivnitzi, kunovitzi, stb. hínizésekben; rníg a Lundenburg és Gaya (Milotitz) kórnyékén látható hímzések és nói gallérok a renaissance- kor bélyegét viselik. Ugyanezt niutatják világosan a hanák férfiak és nók pompás ruhái, a nyugati morva viseletekben pedig a XVIII. század ízlése tükrózódik. Sót a tórók s egyáltalán a keleti múízlés gyóngébb nyomaival is találkozunk itt-ott, habar nem mutathatók ki oly kónnyen, mint a magyarországi tótoknak egyébként szláv jellegú, áttórt munkáiban, mintáik tóltelékeiben és a nyitramegyei pompás aranyhímzésekben. Mindezek mellett azonban még mindig annyi tósgyókeres szláv, sót sajátszerúen morva elem van a morvaországi viseletekben és díszítésükben, hogy bátran kimondhatjuk ezeknek az itteni szláv népesség, kivált a nónem veleszületett múérzékéból való fejlódését és évszázadós gyakorlat útján