Seite - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

230 tótságban) újja van. Hímzés, még pedig a legényeknél majdnem általában tarka hímzés díszíti az ing mellét, gallérját és kézelójét. Délen négy, hosszan lebegó pántlikával kötik meg az inget a nyakukon. Az ing folé a kordula, Velká kórnyékén aprucei nevú mellénykét öltik. Ejszakon ennek az eleje is, hátulja is sótétkék vagy fekete posztóból van s kék vagy fekete zsinórdísz, vagy az egyes helységek szerint kék vagy vörös rojt ékíti. A gombjai is más-másfélék az egyes helységek viseletbeli változatai szerint majd nagyok, majd kicsinyek, hol fehérek, hol sárgák. Velká kórnyékén e mellény vagy fehér flanellból van és némi hímzéssel díszített, vagy tarka selyemból s ekkor oly rövid, hogy esak a hátuk kózepéig ér. Stráánitz kórúl is hordják az ilyen mellényeket, valamint Göding és Lundenburg kórúl is, csakhogy e két helyütt dúsabb díszítésüek. Tavaszszal és öszszel e mellényke folé rendesen még egy fehér flanell kabátot (lajbík) öltenek, melynek vörösek a hajtókái. Igen felötlö a halena nevú hosszú bó kabát, melynek négyszógletes gallérja egész a hátuk kózepéig ér le. E durva gyapjúszóvetú felsó kabátot rendesen köpönyeg módjára viselik. Elöl gyakran tarka hajtókái varmak, a melyekról kónnyú megismerni, hogy hová való a viselóje. Télen mindig báránybór bundát (kozuch) hordanak, a mely vagy rövid (Nivnitz), vagy hosszú, s ilyenkor vagy fehér (Göding kórnyéke, Kunovitz), vagy barna és az illetó vidék szerint más-másféle díszítésú. Hradisch korúl kis fekete, Kunovitz táján szürke, Gaya kOrnyékén gyakran igen széles kalapot viselnek, Velká kórúl meg igen magasat, a mely ép úgy, mint Lundenburg és Göding táján, tarka szalaggal van díszítve. A karima mellé túzótt fehér kakastoll azt jelenti, hogy a kalap viselóje már olyan legény, a ki a birkózásban megállja a helyét s esak a magánál eró- sebbnek engedi át e tollat. Télen kalap helyett fekete prémes sipkát viselnek; régebben divatos vidrabór sipkát hordtak. A hosszú és ránezos szárú csizmát, melynek az elején gyakran hosszú rojtok lógnak, esak a hegyvidékeken pótolják téli idóben posztó czipóvel. Hajukat mostanság majdnem általában róvidre nyírva viselik. A tótság éjszaki részén valaha úgy hordták, mint a hanákok, a délin pedig — s ezt még ma is elég gyakran láthatni — kózépütt ketté volt választva s hátúl egyenesre vágva. Ha már a férfiaknak kivált az ünnepló ruhája festóibb minden más morva-szláv viseletnél, még sokkal inkább elmondható ez a n'ókértA. Igaz